Soproni Sándor: Római kori súlyok Tolna megyéből (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 7. 1967)
6,6, vastagsága 1,5 cm. Súlya 384 gr. Hátlapján egész halvány bekarcolás figyelhető meg: egy függőleges és két vízszintes vonal (7. kép 7.). A függőleges vonalaz as (327,45 gr), a két vízszintes vonal pedig a sextans (54,58 gr) jelzése. A két egység összesen 382,03 gr, így az eltérés a jelzett és a tényleges súly között mindössze 1,97 gr. Leletegyüttesünk, mint a leírásból is kitűnik, egy súlykollekció részlete lehet. A sorozat hiányos, a mi leletünkben az egész együttesnek csak kis töredéketalálható meg. A leletben három dextans is szerepel, s valószínűnek látszik,, hogy a többi súlyegységből sem egy darab lehetett a készletben, mely legalább az egy unciás, vagy még kisebb súly mértéknél kezdődhetett. A súlyok formájaszokatlan, a hazai és a külföldi anyagban nem találtuk analógiáját, ami részben, az irodalom hiányában is keresendő, hiszen összefoglaló munka nemigen jelent meg erről a leletcsoportról. 8 Számunkra különösen érdekesek a súlyokon található, több esetben összetett jelzések. A két kisebb súlytól eltekintve a másik négy súlyon találunk jelzést, s ezek mindegyike valóban a tényleges súlyt jelöli. A hat súly közül csak a 263 grammos dextansnál találunk lényegesebb eltérést a hiteles súlytól (9,88 r gr), míg a többi súlynál az eltérés 0,983 és 3,59 gramm között váltakozik. Három súly nehezebb, három pedig könnyebb a hivatalos mértéknél. Az előbb említett dextans kivételével a többi súly eltérései elenyészőek és elhanyagolhatók.* A súlyokon található merték jelzések — valószínűleg csak a kereskedő számára — tehát megbízható támpontot nyújtottak. A jelzések szempontjából azr 57.83.25.2. leltári számú dextans különösen érdekes. Ezen az elő- és a hátlapon található jelzések súlyegysége nem egyezik. Az előlapon található jelzésnél ténylegesen nehezebb volt a súly. A hátlapon újabb jelzést találunk, ami már nem egészen egy gramm eltéréssel a valódi súlynak felel meg. Külön figyelmet érdemelnek a súly peremén található bevágások, feltehetően a súlyfelesleget távolították el a bevágásokkal. Súlyaink pontossága azért is figyelmet érdemel, mivel a súlycsökkentésállandó szokás volt a rómaiaknál. Érdemes megemlíteni, hogy Ammianus Marcellinus az alábbiakat jegyzi fel Praetextatus rómavárosi prefektusról (27, 9 r 10): ,,... minden városrészben hiteles súlyokat állított fel, minthogy másképpen nem lehetett elejét venni sok ember kapzsiságának, akik kedvük szerint készítettek maguknak mérleget". Az eltérések néha igen jelentősek voltak, 1 * ami egyrészt a mérőeszközök pontatalanságán, másrészt a kereskedő becsületességén múlott. A mérték jelzés általában megtalálható a súlyokon, néha egész sorozatok kerülnek elő 11 . A mértékjelzést nemcsak a súlyokon, hanem az edényeken is feltüntették a rómaiak. 12 Ez utóbbiaknál a jelzés az űrmértékre vonatkozott. A szekszárdi múzeum súlyainak tulajdonosára és a leletek korára vonatkozóan kevés támponttal rendelkezünk. Lelökörülményei ismeretlenek s mindössze az egyik súlyon olvasható VERVS név nyújthatna a meghatározáshoz támpontot. A Verus név minden bizonnyal a tulajdonos neve lehetett, mivel a. súlyokon néha feltüntetik a tuladonos nevét. 13 A Marcus háborúk előtti időben szinte majdnem minden esetben az itáliaiakhoz, legtöbbször az aquileiaiakhoz köthető tartományunk területén a Verus cognomen 14 és két esettől eltekintve 15 a borostyánkő útvonalról, vagy annak közvetlen kisugárzási körzetéből, a tartomány nyugati széléről ismeretes. A Marcus háborúk után a név használata nem lesz gyakoribb, azonban elterjedési 10
