Mészáros Gyula: Wosinsky Mór és a szekszárdi múzeum (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 6. 1966)

A múzeumalapítási vágy azonban továbbra is élt Szekszárdon. A város egyik népiskolájának 1885-ben megjelent alaprajzában „MÚZEUM" feliratú helyiség is szerepel. Végül a szekszárdi múzeum megalapítása két nagy férfiú: Wosinsky Mór lengyeli plébános és Apponyi Sándor lengyeli földbirtokos nevéhez fűződik. Wosinsky mint fiatal lelkész, 1881-ben kerül az Apponyi család kegyurasága alá tartozó lengyeli plébánia élére. Az ottani kastélyban megismerkedett a nagyműveltségű főúr országos hírű könyvtárával és képzőművészeti gyűjteményével. Itt alkalma nyílt külföldi és hazai történeti és régészeti művek tanulmányozására is. Wosinsky Mór. diákévei alatt egy ideig régi pénzek gyűjtésében talált örömet. Ifjúkora azonban egyéb vonzalmat még nem árult el a régészet iránt. Lengyel volt tehát az az állomás, mely fordulópontot jelentett érdeklődésében, további munkásságában, életében. Apponyi Sándor anyagi támogatása mellett megásatta a lengyeli „Sánc" nevű őskori, főleg kora rézkori (lengyeli kult.) telephelyet és temetőt, személyesen is felkereste a világhírű külföldi lelőhelyeket és múzeumokat, egész sorát tárta fel megyénkben a különböző korú régészeti lelőhelyeknek. Munkája eredményeiről időnként tudományos kiadványokban és népszerű előadásokban számolt be. A régészettudomány terén elért eredményeire felfigyelt a tudós világ. Néhány esztendő leforgása alatt olyan jelentős mennyiségű és értékű régészeti anyagot hozott felszínre, hogy elérkezettnek látta az időt egy Tolna megyei múzeum létrehozására. Apponyinál ebben a törekvésében is megértésre és támogatásra talált. Az első leletek még a Nemzeti Múzeumot, Apponyi kis múzeumát és Wosinsky Mór saját gyűjteményét gyarapították, idővel azonban a lengyeli kastély termei és a plébánia szűknek bizonyultak az egyre szaporodó történeti kincsanyag befogadására. Wosinsky Mórt lengyeli, závodi és apari állomásai után, 1894-től már a szekszárdi plébánia élén találjuk. Ez a tény újabb lendületet adott múzeumalapítási tervének keresztülviteléhez. A kutatásai nyomán világszerte ismertté vált lelőhelyek régészeti anyagát, mintegy ötezer tárgyat, 1895-ben felajánlotta a megyének múzeumalapítás céljára. Példáját követte Apponyi Sándor, aki a lengyeli kastély gyűjteményének átengedésével csatlakozott Wosinsky kezdeményezéséhez. A Törvényhatósági Bizottság közgyűlése a felajánlást elfogadta. A régészeti gyűjtemény a szekszárdi gimnázium új épületének üresen álló termeiben nyert elhelyezést. Wosinsky a múzeumot rövid idő alatt természettudományi, néprajzi és iparművészeti osztályokkal bővítette. 1897-ben megszerkesztették a múzeumi szabályrendeletet. A múzeum igazgatójává a főispán Wosinsky Mórt nevezte ki. Vannak adataink, hogy a múzeumot már 1898-ban is látogatták, az ünnepélyes megnyitásra azonban 1899. június 4-én került sor. A gimnázium 8 termet engedett át a múzeum számára. A neo-reneszánsz stílusban épült, egyemeletes múzeumi palota helyét a város délkeleti szélén, a még beépítetlen legelőterületen jelölték ki. 1900-ban lerakták a múzeum alapjait, s a múzeum 1901 nyarán — Wosinsky madocsai c. apáttá történt kinevezése évében — már megkezdhette a gimnázium épületéből való átköltözködést. Az új épület 11 teremből, levéltárból, könyvtárból, irodából és szolgálati lakásból állt. Érdekes, hogy raktárakról a rendelkezésünkre álló építési és be4