B. Thomas Edit: Római kori háziszentély leletek Tamásiból (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 4. 1963)

négy sarkához még külön lábak, oroszlánkörmök tartoztak, melyekből két tömören öntött 3,6 cm magas példány ugyancsak előkerült. Felerősítésük módja, az egykori ónforrasztás nyoma jól megfigyelhető volt a talapzat alján. A trónus eredetileg ugyancsak ónnal volt ráforrasztva a talapzatra. Mivel azonban a trónusára ültetett istennő lábainak megtámasztása nélkül előrebukik, a talapzaton pedig egy téglalapalakú mező két keskeny oldalának megfelelő helyen forrasztásból származó ónfoltok látszanak, a szobor lábai alatt egy kb. 1,35x4,5 cm nagyságú 1,6 cm magas zsámolyt kell elképzelnünk. A múzeumba bekerült anyagból ez a darab hiányzott, így a szobor teljes összeállításánál éppen úgy, mint a hiányzó harmadik és negyedik oroszlánkörmöt, ezt is megfelelő nagyságú fa kockákkal helyettesítették. A szobor teljes magassága így talapzattal együtt 46,35 cm. Ez a méret messze melhaldja a kisbronzoknál szokásos magasságokat. A második világháború után a szobor talapzata és az oroszlánkörmök eltűntek, ma egy fa dobbal pótolták ezeket. Az istennő nyaka mellett két oldalt még egy-egy kerek átfúrás látható, (

2. kép) a lyukakban vasrozsda nyomok vannak, melyeken keresztül a szobrot valószínűleg egy háttérhez erősítették. Miután szobrunkat leírtuk, megkíséreljük az ábrázolt istenség meghatározását és kísérletet teszünk a készítési hely és idő megállapítására is. Csalog idézett leírásában Abundantianak nevezi a méltóságosan trónoló istennőt. Az éremképeken fellelhető analógiák azonban meggyőznek bennünket arról, hogy a tamási házi-szentély trónoló istenasszonya Concordiát, az egyetértés eszményének megszemélyesítőjét ábrázolja. Concordia a legrégebben tisztelt istenek egyike a római vallásban/

1 eleinte a polgári pártok közötti egyetértést képviseli, később mindinkább a császári házzal kerül vonatkozásba, sokszor a császár és felesége, vagy a császárok közötti egyetértést jelenti, de vonatkozhat a hadsereg jó szellemére is. Gyakran ábrázolják a császárnőket Concordia alakjában. Az ábrázolás módját illetőleg megállapíthatjuk, hogy Neroig csak fejét diadémmal és fátyollal, később ülő vagy álló helyzetben a teljes alakot mutatják be. Leggyakoribb atributumai a patera és a bőségszaru, néha virág, vagy olajág is előfordul a kezében. Szobrunkban mi egy Concordia Augusta típust vélünk felfedezni. A tamási Concordia szobor legközelebbi analógiáit Vitelius,

5 Vespasianus

6 és Domitianus

7 pénzein találjuk meg. Ezáltal egyben adva van az időhatár is, mely közé szobrunk készítését elhelyezhetjük, tehát az I. század utolsó harmada. A szobor kidolgozása, nagy mérete, portrészerűsége és az egésznek méltóságteljes, fennséges megjelenítése vezetett arra a gondolatra, hogy kísérletet tegyünk az ábrázolt személy meghatározására is. 4 Roscher, R. P., Mythologischer Lexikon. I. 914. skk. 5 BMC Vol. I. 62.16. « BMC Vol. III. 19.10. » Coh. II. 39. 8