B. Thomas Edit: Római kori háziszentély leletek Tamásiból (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 4. 1963)
Az elmondottak valószínűvé teszik, hogy az Athena szobrocska egy korarómai épület, villa romjai közül került ki. Tamásinak azon a részén, melyen lelőhelyünk van, egy szórt települési formában elhelyezkedő villatelep volt, kis önálló, egymástól néhány 100 méternyire fekvő épületekkel. Valószínűsíti ezt a feltevést, az a néhány éoületmaradvány, mely a szántóföldet határoló domboldalon a frissen zöldellő gabonában kirajzolódott. A 15 cm magas szobrocska Athenát lépő állásban ábrázolia. (9. kép) Jobb lábával előre lép. Bal lábfeje érinti a tálait. Jobb kariát könvö^en kissé behajlítva előre nyújtja, tenyerét felfelé fordítia. Bal kariát villával egy magasságba emeli és alsó karját csaknem derékszög irányban felfelé fordítia. Fejével kissé jobbra fordul és lefelé tekint. Feiét a fejfoTnnt kihangsúlyozó könnyű sisak fedi, mely a homlok felett kiszélesedő diadémot alkot és gyöngyszemek szegélyezik. A sisak alatt közéoen választott hai simán kétfelé simul a fül fölött megcsavarva, a fület szabadon hagyva hátul a nyakat eltakarja és rövid varkocsba kötve esik a hátra. (10. kép) Ruházata legalul sűrűszövésű erősen ráncolt chiton, melynek ráncai az aegis nyakkivágásában a bal felső karon és alul a peplos ráncai alatt kilátszanak. A chitont derékig visszahajtott peolos fedi, amely a mellek vonalában lépcsőzetes redőket vet. A ruhadarabot a vállakon összetűzve kell elképzelnünk, azonban az aegis ezeket a felületeket eltakarja. A jobb kar felett a peplos két ága szétnyitva omlik le a test mellett oldalt térdmagassógig. hymation-szerűen kiképezve. A leomló redők apró súlybojtban végződnek. A peplos felett van a pikkelyes felületű aegis, amelynek széleit tekerődző kígyók, közepét a két mell között gorgófej díszíti. Az aegis elől a mellett éopen eltakarja, a háton a combtő vonaláig tart. Athena lábain pántokkal felerősített sarut visel. A szobrot jelenlegi állapotában megvizsgálva, Athena attribútumainak elhelyezésére is következtethetünk. Legszembetűnőbb a felemelt bal karon a pajzs-fogantyú, mely kívül laposfelületű és rajta szegecs nyomot vehetünk észre. Ugyancsak a pajzs illeszkedési helyét látjuk a balkéz mutató ujjánál is. A könyöktől a mutaóujjig terjedő távolság meghatározza a köralakú pajzs rádiusát, amelynek alapján nagyságát rekonstruálhatjuk. A bal kézfejen az ujjak tartása a kezében elhelyezett dárdarúd irányát adja meg. A sisakon felül egy kb. 2 mm átmérőjű lyuk van, amelyben a sisakforgó volt. A kinyújtott jobb tenyéren az ujjak táján egy 5x3 mm-es átmérőjű tapadási felület látszik, melyen feltehetően egy kis Nike szobor, vagy bagoly állott. Feje jellegzetesen korahellenisztikus leányfej, (9. kép) kissé telt arccal, ennek megfelelően párnás nyak és nyakkivágással. Szemei élesen kö r ülhatároltak és bal szemében még kevés betét — ezüst mardványa — észlelhető. Az ezüstön belül az Íriszt valószínű lapis lasulival rakták be. Orra a. homlokvonal töretlen meghosszabbítása, szája kissé nyitott. A hellenisztikus jellegű fejen érdekes ellentétként hat a hátul varkocsba kötött haj, mely archaizáló vonásokat mutat, és előképeit archaikus alkotásokon láthatjuk. Már a fei rövid megfigyelése is az alkotás eklektikus volta mellett bizonyít. A karok nőiesen teltek, gömbölyűek. Az izmok enyhe átmenettel simulnak a kar vonalába. A karok formálása elüt a szobor szigorú stílusától és magas művészi kivitelétől. 14
