Vértes László: A Szekszárd-palánki jégkorvégi őstelep (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 3. 1963)

csonkított penge, tört retusu penge és háromszögletű kés (4. k é p, 9.), két félholdalakú penge (4. kép, 5.) és három finomművű hegy van a leletben. Feltűnő két szép kidolgozású ormosvéső megjelenése. (4. kép, 4.) Ez a típus különben a nyugateurópai magdaléni és magdaléni-utód kultúrákban elterjedt, de nem ismeretlen a keleti gravettiben és származékaiban sem. Az ipar eszközeinek hosszméret átlaga: 23,3 mm, ennek szórásnégyzete: 68,9; a hossz-szélesség arány átlaga: 55,37%, szórásnégyzete: 330,84. Kiegészíti az eszközleletet néhány lapos, - talán festékdörzsölésre használt — kavics (4. kép, 17.), néhány limonit-rög és a leletnek talán legfontosabb tárgya : egy csiszolt csonthegy töredéke. Ez a nagyon rossz megtartású töredék szarvasagancsból készült, meglehetősen lapos, csúcsa aszimmetrikus. Aszimmetriája és törési felületei alapján egysoros szigonyként lehet rekonstruálni. Ez esetben jelenléte a szekszárdi iparban nagyon fontos. Európa legkésőbbi őskőkori leleteiben az ilyen kidolgozású, erdei szarvas agancsából készült szigonyok az azili kultúrára utalnak. Az azilinek azonban meglehetősen szűk, illetve körülhatárolt az elterjedési területe: Nyugateurópára szorítkozik. Van azonban egysoros lapos szigony, ha igen kevés is, a keleteurópai késői gravetti lelőhelyeken. A mi eszközünk nyilvánvalóan ezekkel tarthat származási kapcsolatot, s nem a nyugateurópai azilivel, vagy a magdalénivei. A legkésőbbi jégkor paleolit kultúráira éppúgy, mint a mezolitikum törpe eszközös kultúráira jellemző az eszközök méreteinek erős csökkenése, a mikrolitizálódás, a rövid, penge-, köralakú-, stb-vakarók megjelenése és a különböző geometrikus, vagy nem geometrikus, esetleg az ún. ,,tollkés"-(Federmesser)-kultúrára jellemző tompított hátú pengék, és csonkított pengék megjelenése. Átfogóan tekintve ezek az alakok szinte uniformissá teszik e kor iparait. Az örökösen vándorló embercsoportoknak egymással való sok szálú és sokszoros érintkezése és az így kialakult keverékkultúrák eszközkincse a pusztán tipológiai meghatározást gyakran formálissá, általánosságban mozgóvá teszik. Ezért mindenekelőtt a pontos rétegtani helyzet és az ebből kialakítható kormeghatározás kell, hogy megadja e - különben az európaszerte uralkodó terminológiai zűrzavar következtében soknevű - kulturális áramlatok között elfoglalt helyzetét. A kormeghatározásra meglehetősen szerencsésen sokoldalú anyag állt rendelkezésünkre. Mindenekelőtt az észlelt rétegsor, amely némi eltéréssel a következőképpen alakult: legfelül kb 0,5 m vastag szürke, humuszos karbonáttalaj van, alatta vékonyabb akkumulációs-szint, majd ezalatt átmenettel világossárga, lösz-szerű öntési-iszap van, amely alatt határozottabban löszös, majd homokos réteg fekszik, ez utóbbiban sok csiga található. A kultúrréteg a löszös és a homokos réteg határán van. K r i v á n Pál geológus doló