Mészáros Gyula: A szekszárdi múzeum kőrézkori agyagmécsesei (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 1. 1962)

Á szekszárdi múzeum kőrézkori agyagmécsesei Rövid ismertetésünkben azzal a három agyagmécsessel kívánunk foglalkozni, melyek Tolna megye területén, mint a kőrézkori (lengyeli) kultúra produktumai kerültek felszínre, hasonló korú telephelyekről. A mécsesek közül kettő azonos típus: a Zengővárkonyból

1 és a Mähren területén virágzott, a lengyelivel rokon vonásokat őriző, festett kerámiás kultúrából

2 is ismert, kicsiny, tömör, négyzetes hasáb alak, Lengyelről

3

. Ezektől eltérő, a kőrézkorban eddig egyedülálló forma a sárpilis-új berekpusztai, mely nyilaskereszt alakú. Mindhárom mécsesnek közös sajátsága mégis az aránylag súlyos, tömör test, tojásdad alakúra kiképzett belső tér, vastag fal, a négy sarkon függőleges irányban átfúrt egy-egy szűk átmetszetű függesztőlyuk, végül az egyenesen levágott lapos fenék, melynél fogva mindegyik típus leállítva is használható volt. A két lengyeli mécses közül a kisebbiknek alsó fele hiányzik, zsiradéktartója azonban épségben maradt. (1. kép.) 1/1 1. kép. Agyagmécses töredéke Lengyelről. Abb. 1. Fragment eines Tonlämpchens aus Lengyel. A nagyobbik példány sem teljesen ép: eredetileg csak jelentéktelen sérülések voltak rajta, ma már azonban egyharmad részben restaurált. Az előbbi díszítetlen, míg utóbbinak négy oldallapját a tiszai kultúrával való kapcsolat emlékét őriző, finoman bekarcolt vonalakból konstruált meander motívum díszíti. (2. kép 1.) 5