Gaál Zsuzsanna: Szent János és Pál kápolna / Szekszárdi füzetek 3. (Szekszárd: WMMM, 2009)

MISEKÖNYV I876 A szekszárdi Római Katolikus Belvárosi Plébánia tulajdona A kápolna harangjainak külön története van. Az 1828. évi Canonica Visitatio leírása szerint a toronyban két, Miller Ferenc által 1803-ban Budán öntött harang függött: egy 145 font súlyú, Szent János és Pál tiszteletére és egy kisebb, a Szentkeresztnek szentelt. 1871-ben viszont új harang került a toronyba, közel 40 kg súlyú, amit Szent József, a Szentkereszt és a Kis Jézus képével díszítettek. 1893-ban kicserélték a nagyobbat is, a közel száz kilogrammos harangot Szent Péternek, Szent Flóriánnak és a Szent Szűznek szentelték. Az I. világháború idején ezeket foglalták le hadi célokra, ezt követően a kápolna tíz éven át harang nélkül maradt. Végül 1927-ben a leégett nagytemplom elolvadt nagyharangjának maradékaiból Wágner Károly szekszárdi harangöntőmester készített egy újat. A szekszárdi kórház betegeinek lelki gondozását több mint egy évszázadon át a belvárosi plébánia papjai végezték. Okjártak le mindennap misézni, ők szolgáltatták ki a betegeknek a szentségeket. Idővel a magas beteglétszámú kórház pasztörizálása egyre nagyobb gondot jelentett, ezért 1925-ben önálló lelkészi állást szerveztek Első lelkészül a pécsi megyés püspök Dicenty Gyula szekszárdi származású fiatal papot nevezte ki. Sajnos, betegsége miatt csak rövid ideig láthatta el teendőit, de Jl 10 Jfc