Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Társaság és társadalom. Adalékok a birtokos nemesség reformkori világához
részével. Összességében a reformkorban 75 köznemes rendelkezett 500-5000 hold közötti birtokkal, öten pedig - ha kevéssel is - átlépték ezt a határt.3 A felrajzolt képet árnyalja, hogy az ország Eny-i részéből származó birtokos családok eredeti lakhelyükön, Győr, Sopron, Moson, Vas, Zala, Pozsony megyében is rendelkeztek ősi, általában kisebb méretű birtokkal, s új szerzeményeik sem kizárólag Tolna megyére korlátozódtak. A Tolna megyei birtokos nemesség ezer szállal kötődött a Dunántúl más megyéihez és a Felvidék nyugati feléhez, reális képet rajzolni róla csupán az egész térség számbavételével lehetne. Mindenesetre a rendelkezésünkre álló adatokból is kiviláglik, hogy Tolnában népes, jelentős birtokállománnyal rendelkező középbirtokosság élt, melyet a rendi státusz, a közös gyökerek, a rokoni kötelékek, a hasonló életvitel sok szállal kapcsolt egymáshoz a megyén belül és annak határain túl. Ahhoz azonban, hogy a reformkor kihivásaira adott eltérő válaszok társadalmi és szellemi gyökereit megérthessük, vizsgálatunk során azokat az elemeket kell keresnünk, amelyek a kívülről oly homogénnek és szolidárisnak tűnő társadalmat területileg, felekezetileg, szemléletileg, valamint kapcsolatrendszerében belsőleg tagolták. A mintegy 80 középbirtokos nemesi család kiegészülve azon rokonokkal, akiknek jószága nem érte el ezt a nagyságrendet, együttesen is csupán néhány száz főnyi helyi társadalmat tett ki. E csoport létszámánál fogva áttekinthető volt tagjai számára, s így alkalmas arra, hogy egyúttal személyes kapcsolatokon, ismeretségen nyugvó társaságot is alkosson. A megye viszonylag kis mérete, közlekedési viszonyai lehetővé tették, hogy néhány órai utazással bármely pontját elérjék, így nem volt akadálya a birtokosok kedvenc időtöltésének, a kölcsönös viziteknek, a kapcsolatok ápolásának. Ennek ellenére a birtokviszonyok és a bennük tükröződő családi kötelékek vizsgálata arról tanúskodik, hogy a birtokosok területileg jól elhatárolható, noha nem hermetikusan zárt csoportokra tagolódtak. A Dunaszentgyörgyről induló Csapó család birtokot szerzett a Gindlyek fémjelezte tengelici uradalomban, kapcsolatba került a miszlai Kiss családdal, amelynek szintén voltak földjei Dunaszentgyörgyön. Mindkét család részese volt a némedi közbirtokosságnak, ahonnan viszont a szálak a Kiss família révén a népes paksi és bölcskei közbirtokossághoz vezettek. További kapcsolódási pontot jelentett e körön belül a némedi Roboz és a tengelici Gindly család nexusa. Nincs terünk a kör bonyolult birtoklástörténetének felvázolására, de így is nyilvánvaló, hogy a paksi, bölcskei, némedi és tengelici közbirtokosságok között sok szálon futó, egymást erősítő kapcsolatrendszer alakult ki, amely ha jogilag nem is fűzte őket egyetlen egységgé, érzelmileg, s érdekeik tekintetében egy rokoni szálakat is magában foglaló közösséggé formáltak őket a megyén túlmutató kapcsolatrendszerrel. A csibráki Jeszenszkyek Tengelicre házasodva kerültek közelebbi összeköttetésbe a fent vázolt kapcsolati hálóval, melynek a kajdacsi Sztanko- vánszky család intézményesen nem volt részese, de a szomszédság, a Bezerédj és Csapó családhoz fűződő barátság révén mégis ide számítható. Külön - bár eltérő súlyú, befolyású - kört alkotott a görbői, a györkönyi és a gyönki közbirtokosság. Egyik sem volt azonban az igen népes Perczel, vagy Dőry klánhoz mérhető. Ez utóbbiak férfiágon öröklődött birtokai, a megyén kívülre mutató, vagy éppen a családon belüli házassági kapcsolatok révén magukba zárt, erős, befolyásos közösségeket alkottak, amelyek egymással szövetkezve a megye északi felét uraló, a Csapó, Be’ GLÓSZ 1991. 14-22. 84
