Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Bevezetés Glósz József több mint 30 éve kutatja a 18-19. század gazdaság- és társadalomtörténetét előbb a Tolna Megyei Levéltár, majd a Wosinsky Mór Megyei Múzeum munkatársaként. Ez a kötet a korszakhoz kötődő, a szélesebb szakmai közönség körében kevésbé ismert fórumokon publikált írásaiból közöl válogatást. Az összeállítás középpontjában a középbirtokos nemesség áll, amely a szatmári békétől az 1848-ig terjedő időszakban a rendi Magyarország politikájában is kulcsszerepet töltött be. A témát sokan feldolgozták már, ám a szerző a hagyományostól eltérő megközelítésben új, a szakma által eddig kevés figyelemre méltatott eredményekre jutott. Többek között a Habsburg hatalom és a magyar rendek közötti viszony megítélésében, rámutatva arra, hogy az 1711 -es kompromisszumos szatmári béke hátterében a rendiségnek a Magyarország igazgatásában betöltött nélkülözhetetlen szerepe állt. A szerző újszerű nézőpontból foglalkozik a nemesi hatalomgyakorlás eszközeivel is. Elemzésébe bevon egy harmadik, látszólag passzív tényezőt, a jobbágyságot, rávilágítva arra, hogyan született koalíció az abszolutizmus és a jobbágyság között a járadékot maximalizálni akaró nemesség ellenében, majd hogyan játszotta ki a jobbágyság az adóalapot védelmező államot a földbirtokosokkal összefogva. Egy további tanulmány a jobbágyság mozgásterét az állam, a nemesi vármegye és a föld- birtokosok közötti erőtérben vizsgálja. A Tolna megyei ki- és betáblázásokról szóló tanulmány megerősíti a középbirtokos nemesség 1848 előtti eladósodottságáról már korábban kialakult képet, majd egy hozzá kapcsolódó másik írás bemutatja azt is, hogy létezett a földbirtokosságnak egy olyan csoportja, amely sikeresen birkózott meg a piacosodó agrártermelés kihívásaival. Glósz József kutatásai kiterjednek arra is, hogy milyen társadalmi következményekkel járt a középbirtokos nemesség anyagi helyzetének differenciálódása. A társaság és társadalom, valamint a Kúria és lakói című tanulmány elemző korrajz a reformkori nemesség életmódjáról és kapcsolatrendszerérői. A középbirtokos nemesség mellett a szerző érdeklődéssel fordul a reformkor szellemi életében, a sajtóban, majd a politikában is egyre nagyobb szerepet játszó nemesi származású értelmiségiek felé is. Legkiemelkedőbb képviselői a magyar történelmi pantheon halhatatlan alakjaivá váltak, ám kivételes pályájuk miatt nem tipikus szereplői e társadalmi rétegnek. Hainer Ignác uradalmi tisztviselőként és a Pesti Hírlap tudósítójaként megtestesíti azt a konfliktust, amellyel kortársai is viaskodtak: liberális, sőt radikális nézeteik, valamint egzisztenciális függőségükből fakadó, kényszerű kompromisszumok dilemmáját. A tanulmánykötet második egységét a mezővárosi társadalmak elemzésével foglalkozó tanulmányok alkotják. Tolna és Szekszárd, a 19. század első felének népes dunántúli mezővárosa társadalmának vizsgálata a földbirtokossággal párhuzamos folyamatokat mu7
