Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Zsellérek és töredéktelkes jobbágyok a munkaerő- és árupiacon a 19. század első felében
nyomás, hogy gazdasága zárt világából kilépve áruval vagy élőmunkával teremtse elő nem csupán adója, hanem puszta megélhetése anyagi fedezetét. A fenti megállapítás széles körben elfogadott történeti irodalmunkban,3 és hozzávetőlegesen ismert az úrbéres függőségben élők számának, az általuk birtokolt terület nagyságának alakulása is. Varga János következtetései szerint 1780-1848 között a telkek számának növekedése nem csupán lépést tartott a telkes jobbágyokéval, hanem az egy gazdaságra jutó telekhányad még emelkedett is (0,45-ről 0,53-ra). Ugyanakkor ennek ára a zsellérek számának ugrásszerű emelkedése volt. ______________________________1780_________1849 h ázas zsellér 174.716 728.962 házatlan zsellér 40.135 98.024 Mindennek hatására a parasztságon belül gyökeresen megváltoztak a belső arányok. Míg az úrbérrendezés korában az úrbéres népesség 2/3 része volt telkes jobbágy, a jobbágyfelszabadításkor csupán alig több mint 1/3-a.4 A számadatokat az 1849. évi hivatalos statisztika is alátámasztja, ám a telkes jobbágyságon belüli arányok tekintetében már korántsem áll fenn összhang. E felmérés szerint a birtokolt átlagos telekhányad a szűkebb Magyarországon 0,41 volt.5 Nem számszerűsíthető, de mindenképpen fél telek alatti átlagot mutat ki Galgóczi Károly ismert munkája is.6 Adataik alapján a házas és házatlan zsellérek 800-900 ezerre tehető számát mintegy 250 ezer 1/4 és 1/8 telkes jobbággyal és közel 200 ezer szolga, cseléd családfővel kell kiegészítenünk, vagyis jóval 1 millió fölé tehető azoknak az eredendően paraszti háztartásoknak a száma, amelyek jövedelmük kisebb vagy nagyobb hányadát egyéb forrásokból teremtették elő. A parasztság természetesen nem csupán úrbéres földet birtokolt. Varga János számításai szerint a hozzávetőleg 10 millió holdnyi úrbéres terület mellett további 3 millió hold föld volt egyéb címen a jobbágyság használatában.7 Ez az önmagában tetemes mennyiség azonban még akkor sem oldotta volna meg a földínséggel küzdők problémáját, ha teljes egészében ők birtokolták volna, ám tudjuk, hogy a nem úrbéres, paraszti használatban lévő földek jelentős hányadát a fél vagy annál nagyobb telekkel rendelkező parasztok használták. E tán kissé sommásnak tűnő adatokat számtalan konkrét példa támasztja alá. Galgóczy utal rá, hogy különösen a hegyvidékeken szembetűnő a telekaprózódás. Ugocsa megyében 293 fél vagy annál nagyobb telekkel bíró mellett 1910 negyed vagy annál kisebb telekkel rendelkező jobbágy élt a felszabadulás pillanatában.8 Nem volt lényegesen jobb a helyzet az ország tágas, viszonylag ritkábban lakott középső részén sem. Bag községben (Pest megye) nem rendelkezett igaerővel az összes gazdaság 52%-a. Az ugyancsak Pest megyei Tinnye úrbéreseinek 2/3 része, Törökbálinton 83%-a házas és házatlan 3 VÖRÖS 1980. 536. SZABÓ 1972. 10. WELLMANN 1979.69. 4 VARGA 1967. 110. 131. 5S. SÁNDOR 1951. 13-14. 6 GALGÓCZY 1855. 103. 7 VARGA 1967. 128. 8 GALGÓCZY 1855. 103. 176
