Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Tolna - Egy mezőváros polgárosodásának esélyei a 19. század első felében

Tolna - egy mezőváros polgárosodásának esélyei a 19. század első felében

A 19. század első felében fellendülő mezőgazdasági árutermelés és a vele párhuzamosan kibontakozó nagyszabású terménykereskedelem, valamint a helyi és regionális piacok integrálódásának legfőbb haszonélvezője Pest városa lett, amely a folyamatok középpontjába kerülve - s minden riválisát messze megelőzve - a század közepére vitathatatlanul az ország és vele a birodalom keleti felének gazdasági központjává vált. E folyamatnak természetszerűleg vesztesei is voltak, olyan nagy múltra visszatekintő városok, amelyeknek nem sikerült megtalálni helyüket a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok új rendjében. Az integrálódó piacból számos kisebb súlyú, többnyire mezővárosi státuszú település is profitált, amennyiben sikerült a termelés-felvásárlás—szállítás-értékesités-folyamatának valamely elemében nélkülözhetetlen szerepkört betöltenie a nagy központok szolgálatában. Mindez helyben is szerény, korlátozott mértékű növekedési energiákat szabadított fel, és elindított egy olyan polgárosodási folyamatot, amelynek valós dimenzióiról történetírásunk reprezentatív források hiányában nem rendelkezik megbízható ismeretekkel.

A Duna menti régió kisebb-nagyobb településeinek gazdasági tevékenységét vizsgálva megkockáztatható, hogy nem csupán a szakosodó mezőgazdasági árutermelésbe kapcsolódtak be agrártermelők, hanem a képződő árumennyiség kanalizálásában, továbbításában és esetenként értékesítésében is nélkülözhetetlen társa volt a helyi üzletember a távoli nagykereskedőnek, sőt ügynöki szolgálatától elválaszthatatlanul sokszínű helyi, önálló vállalkozói tevékenységet is folytatott, melybe a szorosan vett kereskedelmen túl a föld- és regálébérlet, a hajózás, a fuvarozás, a pénzkölcsönzés is beletartozott.

E polgárosodó réteg anyagi felemelkedésével egyrészt a nem nemesi értelmiség utánpótlásának bázisát képezte, másrészt formálisan jobbágyi státusza ellenére fokozatosan emancipálódott, s ha nem is egyenrangúnak, de úrnak ismerte el a nemesi vármegye és társadalom. A kor rendi-jogi kategóriái mögött egy sokszínű, differenciált társadalom rejtőzött, melyben egy számottevő réteg számára 1848 jogi aktusa már nem a tényleges fel- szabadulást, hanem egy de facto létező helyzet törvényesítését jelentette csupán, a nemesség reformkori polgárosodására koncentráló történeti irodalom által némileg alábecsült bázist biztosítva a polgári átalakulás számára.1

E megállapítás igazságát statisztikai eszközökkel feldolgozható források nem támaszthatják alá, csupán az ország eltérő adottságú régióiban végzett eseti kutatások igazolhatják vagy cáfolhatják országos érvényét.

1 GLÓSZ 1992. 251.

164