Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Kölesd mezőváros az állam, a vármegye és az uradalom erőterében a késő feudális korban
évi alkunak köszönhetően évi 8460 napra nőtt a mezőváros által teljesítendő robot meny- nyisége. Ennyi időt nem lehetett a helyi kisméretű majorságban ésszerűen hasznosítani, így a kölesdiek Sárszentlőrincre, Pálfára jártak fuvarozni, (Rác)egresre, Nagytormásra pedig szántani. Nem csupán az úrdolga helyszíne váltott ki ellenkezést Kölesden, hanem azok a kísérletek is, amelyekkel termény adójukat, robotjukat igyekezett növelni az uradalom. így például 1806-tól dézsmát szedtek a belső telekhez tartozó és a szőlőben található kertek terméséből is. 1811 -ben Hochhalt kölesdi ispán felmérette a zsellérek kertjeit, és az eddigi törvényes tizennyolc napon felül további három-hat nap robotot vetett ki rájuk. 1826-ban elvették rétjeik egy részét, de az érte járó munkát továbbra is megkövetelték. 1836-ban a gabonadézsmálásnál elkövetett visszaélések miatt tiltakoztak a jobbágyok.7 Az úrbéresek a rájuk nehezedő fokozódó terhekért az uradalom tisztjeit, a prefektust, a tiszttartót, a kölesdi ispánt tették felelőssé, s naiv módon a távol élő, gyakran évekig nem látott foldesuruktól vártak orvoslást sérelmeikre, holott éppen a Bécsben vagy diplomataként más európai fővárosokban élő családtagok fokozódó pénzigénye nyilvánult meg az egyre növekvő követelésekben. A nagy múltú, a magyar arisztokrácia vezető családjaihoz tartozó gróf Apponyiak 1773- ban vásárolták meg Mercy-Argenteau Florimundus Claudiustól a hőgyészi uradalmat. Mercy Mária Terézia diplomatájaként távol élt Magyarországtól, érzelmi szálak nem fűzték az országhoz. 1771-ben engedélyt kért Mária Teréziától, hogy hőgyészi uradalmát eladhassa, s annak árán visszavásárolhassa az Argenteau családi birtokot. A Párizsban tartózkodó Mercy meghatalmazottja, Dunckel Fülöp 1772. november 21-én kötötte meg a szerződést a vevővel, gróf Apponyi Györggyel.8 A megállapodás szerint a vételár hétszázezer forint volt, amely különböző dolgok beszámításával végül hétszázharmincezer forintra emelkedett. Az első részlet kifizetésére 1773. január 1-én került sor, s ebben az évben lépett Apponyi ténylegesen is a hatalmas, mintegy 125 ezer hold terjedelmű uradalom birtokába. Bár György az eberhardi uradalmat is megszerezte, birtokainak súlypontja Tolna megyébe helyeződött át.9 Tolna Eszterházy herceg mögött második leghatalmasabb birtokosaként György, majd fia, Antal György a megye főispánja lett, leszármazottaik pályája azonban - az uralkodóház elkötelezett híveiként - ennél is magasabbra ívelt. Antal György három fia közül Antal 1825-ben a Habsburgok párizsi követe lett. Fia, Rudolf diplomáciai karrierje szintén a nagykövetségig ívelt. Rudolf unokatestvére, György az 1840-es években magyar kancellárként az adminisztrátori rendszer bevezetésével szerzett kétes dicsőséget az Apponyi névnek.10 A még gróf Mercy által szerzett, majd kikerekített hőgyészi uradalom tulajdoni és szervezeti egységét a gróf Apponyiak első két generációja alatt, 1773-1817 között megőrizte. Antal György halálával azonban az addig egy kézen lévő vagyon fiai, György, Antal és József kezén három részre oszlott, s ez érintette a hőgyészi uradalmat is, amelyet három önálló egységre daraboltak fel. György kapta az immáron egyharmad résznyi hőgyészi, Antal az újonnan kialakított kölesdi, József pedig a pálfai uradalmat. Ugyanakkor a kapcsolat a három testvér birtokai között nem szűnt meg teljesen. Továbbra is Hőgyészen ma7 TML Apponyi cs.ir. USZ ir. 1004. 1007. 1100. 1275. 1629. 1866. "KÉRI 1999.315. 9 TML Apponyi cs. ir. Szerződések 35. Inventáriumok 10 NAGY 1857. 57-61. KLMPELEN 1911. 143-145. 133
