Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
A kúria és lakói
élvezett jövedelmek összhangban voltak az általános gyakorlattal. A Jezerniczkyné által Pozsonyban szegődtetett szakácsné havi 12, azaz évi 144 váltó forintot kapott. A Csapó-kúriában a cselédek lakáskörülményei sem voltak rosszak. A szobalány hálójában található almáriumok, ágyak, asztalok Csapó Ida hagyatéki becslése szerint 33 forintot értek, ugyanannyit, mint az egyik vendégszobáé. Általánosnak ez nem tekinthető, Dőry Ádám kúriális házában a cselédszoba teljes berendezése egy ágy és egy rossz kályha volt. A kivételes helyzet magyarázata az lehet, hogy Csapó Ida és férje maga mellett kívánta tudni szobalányát és inasát, ezért őket az eredetileg nem a cselédségnek szánt helyiségekbe költöztették.97 Az elszállásolásnak ez a módja rávilágít az úr-szolga kapcsolat fonákságaira, amelyet egyik oldalról a teljes kiszolgáltatottság, az éjjel-nappali készenlét, az egyoldalú tegezés, másrészt a szolgálat természetéből fakadó bizalmi viszony jellemez, melyben az úri család akarva-akaratlanul feltárulkozik cselédei előtt, és az elvárt kiszolgálás maguk kiszolgáltatását vonja maga után. A függőség kölcsönös, de természetesen nem azonos mértékű, nyers valóságát a viszony familiaritása leplezte, vagy akár enyhítette. Bezerédj István anyja neve napján bort osztott cselédeinek, a belsőknek pedig jobb ebédet főzetett,98 azaz bevonta a cselédséget a család ünnepeibe, valamiképpen oda tartozónak érezve őket; annyira azonban mégsem, hogy akár egy napra megossza velük ételét és asztalát. A társadalmi választóvonalak a gyerekekben még kevésbé rögzültek: Andor, Bezerédj István Hidján gyakran megforduló unokaöccse levelében külön üdvözli a kocsisokat és lovászokat.99 Az őszinte ragaszkodás, a személyes kötődés sem feledtette egyik féllel sem, hogy hol a helye. Amikor az ifjúvá serdült Gindly Rudolf 1827-ben Győrben járt, találkozott dajkájával, ám nem ő kereste fel, a dajka látogatott el hozzá.100 Uraik általában nehéz helyzetekben számíthattak cselédeikre. Megrettenésük 1848-ban nem házuk népének, hanem a falvak lázongó parasztjainak szólt. 1863-ban, 84 éves korában hunyt el Bezerédj György egykori alnádor, kerületi táblai elnök, Bezerédj István apósa. A pompás gyászmenetet, amelyen rokonok, ismerősök, cselédek, a környező falvak népe vett részt, beszállások részeg katonák zavarták meg. Az életveszélybe került urakat cselédeik mentették ki a katonák ostromából.101 A hála leggyakoribb dokumentuma a végrendelet, amelyben szinte minden örökhagyó megemlékezik cselédeiről. A pozsonyi magányában élő Jezerniczkyné 1836-ban kelt végrendeletében 2000 váltó forintot hagyott társalkodónőjére, 500 váltó forintot szobalányára. Mindkét összeg évi bérük többszörösét tette ki. Környezetének két, hozzá legközelebb álló alakja mellett egy-egy évi bérét hagyta szakácsnőjére és konyhalányára. Az 1836- ban kelt végrendelet 27 évvel később, 1863-ban, az idős hölgy halálával lépett hatályba. A legfigyelemreméltóbb testamentumában az, hogy a hagyatéki összeg kifizetése nem kötődött további szolgálathoz, a végrendelkezőben fel sem merült, hogy négy fős személyzet - amely a gyermektelen, magányos asszony számára talán valamelyest a családot is helyettesítette - bármely tagja elhagyhatná őt.102 Szinte minden esetben személyes kötődés, ,7 SZENTES 1991.34. 98 TML Bezerédj cs. ir. Bezerédj István levele idős Bezerédj Istvánnéhoz 1825. nov. 20. 99 TML Bezerédj cs. ir. Bezerédj Andor levele Bezerédj Istvánhoz 1851. dec. 27. 100 TML Gindly cs. ir. Gindly Rudolf naplója 1827. jan. 22. 101 TML Bezerédj cs. ir. Bezerédj Lajos levele Bezerédj Etelkához 1863. szept. 28. 102 TML Bezerédj cs. ir. Jezerniczkyné végrendelete 320. d. 119
