Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
A kúria és lakói
lünk, s ez arra utal, hogy bárhogy döntött, előnyökkel és hátrányokkal egyaránt számolnia kellett az építtetőnek. Ha a kúria faluban vagy éppen egy nagyobb mezővárosban épült fel, jobb közlekedési feltételekkel, boltokkal, vendéglőkkel számolhatott, inkább ellenőrzése alatt tudta tartani időnként engedetlen jobbágyait és üzleti fortélyoktól sem visz- szariadó regálébérlőit. Viszont távolabb került a középbirtoknak a 19. század első felében már elengedhetetlen tartozékától, a majorságtól, illetve a rajta létesített pusztától. A pusztán való letelepedés mellett szólt, hogy a birtokos saját gazdaságának középpontjában élhette életét, tisztes távolságra a lenézett paraszti világtól. Sokat nyomott a latban, hogy az újdonsült birtokos számára az önálló élet és a gazdálkodás megkezdése elválaszthatatlanul összefonódott, azaz egyszerre kellett kúriát emelnie és gazdaságát kiépítenie. A felparcellázott faluval ellentétben - amelyen általában közbirtokostársaival osztozott - itt elegendő tér állt rendelkezésére a minimum néhány holdat elfoglaló kúria, park és gazdasági udvar számára. A mérleg nyelve az esetek többségében a puszta felé billent, a Dőry nemzetség esetében - mint láttuk - a kúriák körülbelül háromnegyed része itt épült fel. A kétezres lélekszámú Dunaszentgyörgy helyett Csapó Dániel is a felesége hozományaként birtokába került néptelen, ám 1500 holdas tcngelici pusztát választotta otthona felépítésére.17 Döntésében az is szerepet játszhatott, hogy nem részesedett a család itteni birtokából. Kápolna pusztán állt a Paur (később Kápolnay) család kétszintes urasági laka is.18 Mindez azonban korántsem jelentette, hogy valamennyi pusztán kúria várta volna birtokosát. Csapó Dánielnek négy, Magyari Kossá Juditnak a Tolna megyei Gyönkön Szabatonban és Ge- renyáson, valamint Komárom megyében további tíz településen, pusztán volt birtoka. Hasonló volt a helyzet szinte valamennyi Tolnában birtokos család esetében.19 Ilyen szétaprózott birtokállomány mellett a leggazdagabb családok sem építhettek maguknak lakóházat valamennyi majorságukra. Egy-egy családnak több kúriája általában akkor volt, ha volt hódoltsági szerzeményeik mellett származási helyükön (Sopron, Győr, Pozsony, Trencsén vármegyékben) is jelentős birtokkal rendelkeztek. Dőry Ádámnak Sopron vármegyében is több jószága volt, s közülük a nemesi előnevet adó Jobaházán állt reziden- ciális háza. A jó karban lévő épület nem csupán átmeneti szállásul szolgált, 1811-ben itt született egyik fia, Elek, és ide vonult vissza idős korában, viszonyuk megromlása után felesége is.20 A puszták és kúriák száma közé azért sem lehet egyenlőségjelet tenni, mivel az előnyöket és hátrányokat mérlegelve számos család az úrbéres községben való letelepedés mellett döntött. Magyari Kossá Sámuel Szabaton puszta helyett Gyönköt,21 Daróczy István sok más közbirtokos társához hasonlóan majorsága helyett a 9000 lakójú, forgalmas Duna menti mezővárost, Paksot választotta otthonául.22 Úgy tűnik, hogy éppen a népes mezővárosok — Paks mellett Bonyhád - gyakoroltak nagy vonzerőt a birtokosságra. A kúria helyének megválasztásában a Perczel család és Gindly leszármazottak képviselik a két végletet, rávilágítva a döntés meghatározó motivumaira. Mintegy tíz kúriát, 17 SZENTES 1991.3-9., GLÓSZ 1991. 18-19. 18 TML Bezerédj cs. ir. 319. d. 1831. 19 GLÓSZ 1991. 24. TML PTSZ IV. 165/1855. MH 6935/1851. csődperek 160. 20 GLÓSZ 1991. 54. 21 TML PTSZ VII. 106/1957. 22 TML PTSZ VII. 185/1856. 132/1858. 106
