Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
A kúria és lakói
nyebben illeszkedett az uradalmi gazdálkodásba, mint a német, aki otthonról a ló ismeretét hozta magával.1 A vázolt gazdasági, társadalmi és jogi keretek határozták meg a kúria lakóinak életét, s közvetve magának a kúriának külső képét, belső elrendezését is. A földbirtok volt az alapja létrejöttének, a kúria által megtestesített életforma fenntartásának. A birtok elvesztése nem csak az anyagi ellehetetlenülés és a területi összefonódás miatt járt együtt a kúria feladásával. A kúria több volt egy nemesi lakóház és gazdasági épületek komplexumánál, társadalmi státuszhoz, vagyoni helyzethez kötött életformát testesített meg, mely a birtok nélkül érvényét veszítette. A nemesi jogok elvi egyenlősége nem csupán azért volt fikció, mert az anyagi lehetőségek és a belőlük fakadó hatalmi potenciál tekintetében óriási volt a távolság a nagybirtokos arisztokrata és a kutyabőrös nemes között. Létezett egy másik, elvi jelentőségű választóvonal a nemességen belül, amely a birtokos és birtoktalan nemest választotta el egymástól. A nemesi jogok teljessége csak a birtokkal rendelkezőt illette, hiszen e jogok a kizárólag csak a nemesség által birtokolható földbirtokhoz kötődtek, közigazgatási és bírói mandátumot biztositva a birtokon élők felett. Azaz a földbirtok gazdasági és jogi értelemben is nélkülözhetetlen feltétele volt a kúria mint zárt gazdasági- és társadalmi képződmény fennállásának. Földbirtok nélkül tehát nem volt kúria, s nem volt kúria nélkül földbirtok sem. Míg a nagybirtokon a patriarchális függés helyére a földbirtokos és alattvalói közé egy bürokratikus apparátus ékelődött be,2 a kis- és középbirtokon - jóllehet itt is megjelentek az ispánok, kasznárok - nem alakult ki a birtokigazgatásnak ez a személytelen mechanizmusa. A birtok nem nélkülözhette a birtokos személyes jelenlétét - aligha véletlen, hogy a távolabb fekvő kisebb birtoktesteket általában bérbeadással hasznosították, s az első adandó alkalommal adósságterheik csökkentésére túladtak rajtuk.3 Nem nélkülözhette továbbá a földbirtokos azt a társadalmi közeget sem, amelyben nemesi, úri mivolta maradéktalanul kiteljesedhetett, megteremtve a maga mikrokozmoszát középpontjában udvarával, a nemesi kúriával. Maga a kúria, mint a legtöbb magától értetődő természetességgel használt történeti fogalom közelebbi vizsgálat során definiálhatatlannak bizonyul. Ha elfogadjuk a közkeletű - és többnyire megalapozott - vélekedést, mely szerint a kúria a birtokos (nem feltétlenül középbirtokos) nemes otthona, akkor ebbe a kategóriába sorolhatjuk a több ezer holdasok kastélynak is bízvást tekinthető emeletes lakóházait, valamint a kisbirtokosok két- háromszobás, a jómódú parasztok házaitól alig eltérő otthonát is. Emeletes urasági laka volt például a Bezerédj családnak Szerdahelyen (Pozsony vármegye), a Kápolnay, a Ma- gyari Kossá családnak, Dőry Miklósnak Tolna megyében.4 A másik végletet képviselik például a Krasznai Péter visszaemlékezéseiben leírt kisnemesi otthonok Szabolcs vármegyében.5 Bár a kúria fogalmának határai meglehetősen elmosódottak, a kortársak elsősorban az 5-10 szobás, földszintes nemesi otthonokat értették alatta, amelyet Tolna megyében többek között Dőry Sándor, farkasvölgyi 8 szobás, Bezerédj István hidjai 5 1 GLÓSZ 1985.99-109. 2 VÁRI 2001.277. 'GLÓSZ 1991.56-65. 4 TML Bezerédj cs. ir. Bezerédj Pál levele Bezerédj Istvánnak 1839. okt. 22. 39. d. 1831. PTSZ VII. 106, 188/1857. 5 KRASZNAY 1998. 140-146. 103
