Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Társaság és társadalom. Adalékok a birtokos nemesség reformkori világához
a Zala megyei sebészt, Kegl Leopoldot. Tettéért mindössze királyi dorgálást kapott.60 A kétféle szemlélet együttélését jelzi, hogy ugyanekkor már Balatonfüreden nem csupán a jómódú birtokos nemesek, hanem mellettük pesti irodalmi körök, diákok, kezdő értelmiségiek adtak egymásnak találkozót.61 Az irodalom felértékelődésével legrangosabb képviselőinek társadalmi státusza is emelkedett. Míg Csokonai Vitéz Mihály még nyomorogni kényszerült a századfordulón, fél évszázaddal később a jómódú nemesség is megmozdult a Vörösmarty árvák megsegítésére62 A változó közszellem vidékre is elhatolt. A helyi intelligencia otthona berendezésében, életvitelében lehetőségeihez mérten hasonulni igyekezett a vidéki birtokossághoz. A kistormási mester már 1821-ben zongorát vásárolt Csapó Dánieltől. A 19. század közepén Dőry Vince asztalánál étkezhetett a zombai tanító, a kisgörbői Bezerédj kúriában állandó kártyapartner a helyi plébános.63 A viszony még alapvetően patriarkális jellegű, a papok, jegyzők, tanítók úgyszólván a helybeli földesúr udvartartásának részei, ám a kisebb vagyonú, vagy már éppen tönkremenő földbirtokosok környezetében felbukkanó értelmiségiekkel fenntartott kapcsolat kezd új formát ölteni. Nem valamely kúriában, hanem a némedi jegyzőlakban jönnek össze esti időtöltésre a helyi földbirtokosok Kiss Lajos gyermekei nevelőjének társaságában, s a vendéglátó szerepéből kilépve gyakorlatilag egyenrangúnak ismerik el a jegyzőt, akit néhány évtizeddel ezelőtt egy földbirtokos még fogadott cselédjének tekintett. Az anyagilag lesüllyedő, ám származásukra büszke hajdani birtokos családok - mentve a menthetőt - nem alászálltak hajdani alattvalóik világába, hanem magukhoz emelték őket, s teremtettek ezzel folyamatos utánpótlást a később úri középosztálynak nevezett réteg számára. Bár a rendi világot jogilag az 1848-as forradalom felszámolta, válságát társadalmilag nem a polgárosodással, hanem a rendi keretek kitágításával oldották fel. Az így keletkező világ egyszerre volt kasztszerű, - amennyiben pontosan meghatározta az egyén helyét a társadalomban - és nyitott, befogadásra kész, így biztosítva fennmaradását a polgári viszonyok által gerjesztett mobilitás közepette. E nemzeti katasztrófákat, gazdasági és társadalmi kríziseket túlélő modell sikerét, mintegy száz éves fennmaradását annak köszönhette, hogy e mechanizmusok az egymásra rétegződő társadalom többi szegmense között is működtek: volt átjárás a mágnások és a megyei birtokosság világa között, amely - bár leválasztotta magáról elszegényedett tagjait - nem tagadta meg azok hivatalnokká vedlett leszármazottad, s rajtuk keresztül körébe vonhatta a harmadik rend felemelkedő képviselőit. E modell a maga átmentett struktúráival szilárd, bár korántsem optimális vázat biztosított a sokféle feszültségtől terhes társadalom számára, ugyanakkor felfelé nyíló biztonsági szelepeivel nem engedte ellentéteit forrpontig hevülni. E csírájában a 19. század második felének tendenciáit magában hordozó szociális háttér előtt zajlottak a reformkor politikai küzdelmei. A tét a táblabíró világ új helyének kijelölése volt a társadalomban. A liberális vezető réteg csak úgy nyerhette meg a politizáló nemesség többségének támogatását a társadalom polgári átalakításához, ha a kevés 60 TML közgy. jkv. 1812/1838. közgy. ir. 630/1838. 61 VÖRÖS 1965. 114-116. ('2 TML Bezerédj cs. ir. Bezerédj Pál levele Bezerédj Istvánnak 1855. dec. 3. 63 TML Bezerédj cs. ir. Bezerédj Lajos levele Bezerédj Istvánnak 1855. febr. 12. PTSZ III. 87/1854. 99
