Gaál Zsuzsanna: Szekszárd retro. Azok a ’60-as, ’70-es évek… (A Wosinsky Mór Múzeum kiállításai I. Szekszárd, 2013)

„...és még Bambi is kapható”

„...ás még Bambi Is haphatcf A közművelődés kérdésének bemutatását követően a kiál­lítás a könnyedebb szórakozás, a nyár és a strandolás té­máját eleveníti fel. A lehetőségek ezen a területen is sokat változtak a tárlat tárgyát képező két évtized alatt. A Csörge-tó a 19. század végétől a szekszárdiak strandjának számított. A városközeli tavacska, az egykor erre kanyargó Sárvíz maradványa, kedvelt kirándulóhely volt az 1960-as évek közepéig. Az iparosodó, egyre növekvő népesség­számú város ivóvíz-szükségletének biztosítására azonban a Sió mellett kutakat nyitottak, ami előbb a Csörge-tó víz­szintjének csökkenéséhez, majd a tó teljes kiszáradásához vezetett. A helyiek szerencsére nem maradtak strand nélkül, mert eddigre átadták a buszpályaudvar szomszédságában a városi strandfürdőt gyerek- és felnőtt medencével, büfével, ahol a lángos és fagylalt mellett „Bambi is" kapható volt. A strandfejlesztés következő lépésére az 1970-es évek végéig kellett várni, ekkor épült fel a fedett uszoda. A városon belül kínálkozó lehetőségek mellett az 1960-as évek végétől egyre népszerűbbé vált a megyeszékhelytől 20 kilométerre található, a Holt-Duna ág mellett kiépülő Fadd-Dombori üdülőtelep. A szekszárdiak közül is sokan vásároltak itt telket, és építettek rá kis hétvégi házat, ide menekülve nyaranta a panelek forróságából. A dombori nyaraló azonban többet jelentett egyszerű kikapcsolódási lehetőségnél: a kádári kisember számára is elérhető cél, egyben státuszszimbólum is volt. A magánszemélyeken kívül vállalatok, intézmények is tartottak fenn üdülőket, és korán felfedezte a dombori táboroztatás lehetőségét az ifjúsági mozgalom is. Úttörő és KISZ-tábor létesült a Duna parton, ahol a kezdeti sátorozást követően gyorsan kiépültek a ma­gasabb komfortfokozatot képviselő szálláshelyek, kiegészülve a programokhoz szükséges közösségi terekkel. S ha nyárról, nyaralásról beszélünk, természetesen nem fe­ledkezhetünk el a Balatonról sem, ami kihagyhatatlan úti célnak számított az 1970-es években. Ki szakszervezeti be­utalóval, ki iskolai táboroztatás keretében, ki kempingező­ként, hosszabb időre vagy csak egy hétvégére - de mindenki igyekezett eljutni a „magyar tenger" partjára. A Csörge-tó (1965 körül) 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom