Gaál Zsuzsanna: Szekszárd retro. Azok a ’60-as, ’70-es évek… (A Wosinsky Mór Múzeum kiállításai I. Szekszárd, 2013)

Egy kisváros nagy művelődési háza

1970. április 2-án megnyitotta kapuit a Babits Mihály Mű­velődési Központ és ezzel - túlzás nélkül állíthatjuk - új korszak kezdődött Szekszárd kulturális életében. A koráb­ban álmosnak tűnő kisváros lakói rövid időn belül bebizo­nyították, hogy tartalmas kínálattal érdeklődésük tartósan felkelthető a színház, a zene, a képzőművészet, az ismeret­terjesztő előadások iránt, sőt az öntevékeny művészeti cso­portok tagjaiként maguk is készek egy alkotói folyamat aktív részeseivé válni. Hihetetlennek tűnik, de a nyitás hó­napjában összesen 40 ezer látogatót regisztráltak az intéz­ményben, ebből 15 ezren ugyan nem a programokon vettek részt, hanem csupán kíváncsiak voltak magára az épületre. A ház belső terei valóban nagyon impozánsak, méretüknél fogva csakúgy, mint belső építészeti megoldásukat illetően: egy 660 személyt befogadó színházterem modern hang­és fénytechnikával, egy panorámafilmek vetítésére is alkal­mas 570 személyes mozi, illetve 350 fős, két részre osztható kamaraterem várta a látogatókat az épületben. A Babits átadását követően pezsgő színházi élet kezdődött Szekszárdon. Már az első bemutató, a Veronai szerelmesek mártíriuma című darab - az ekkor fénykorát élő Pécsi Balett vendégjátéka - óriási si­kert aratott, az előadást a nagy érdeklődésre te­kintettel meg kellett ismé­telni. A Babits műsorpo­litikájának sikerét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy induláskor a bérle­tesek száma még az ezret sem érte el, három év múlva viszont már meg­haladta a háromezret is. A megnövekedett igé­nyekhez igazodva már 1971-től jelentősen bő­vült a színházi kínálat. A közönség három bérletsorozat előadásaiból - Babits, Hegedűs, Garay - válogathatott, ezen kívül két ifjúsági bérletsorozat is indult. Emlékezetes előadások, emlékezetes alakítások sora jelle­mezte a Babits első színházi évadait. A teljesség igénye nél­kül: a Naplemente előtt Ajtay Andorral, a Macskajáték Pász­tor Erzsivel, Az ügynök halála Latinovits Zoltánnal, a Kaviár és lencse Máriáss Józseffel, az Éjjeli menedékhely Olsavszky Évával - és folytathatnánk a sort. A színházi élet meghonosítása mellett a Babits fontos sze­repet vállalt az amatőr művészeti mozgalmak felkarolásában is. A Szekszárdi Néptáncegyüttes 1966-ban alakult, 1970­től a Babits Művelődési Központ ad otthont az együttesnek és a szekszárdi ÁFÉSZ mellett fenntartóként is támogatta működését. Az együttesben Szabadi Mihály vezetésével fo­lyó, kiemelkedő szakmai munkát arany minősítéssel és Ki­váló Együttes címmel jutalmazták, és a siker fokmérője az is, hogy a csoport rendszeres meghívottja hazai és külföldi fesztiváloknak egyaránt. Magas művészi színvonalon működtek más csoportok is. A Pedagógus Kórus, a jazz- és fúvószenekar, a bábosok nem­zetközi mezőnyben ver­senyeztek, de a fotósok és filmesek is jelentős si­kereket könyvelhettek el. A Szinkron együttes a fi­atalok körében vált na­gyon népszerűvé. A klubélet is sok látogatót vonzott a házba: a Fiatal Utazók Klubja háromszo­ros Kiváló Klub, de ered­ményesen működött a várostörténeti, a rejt­vényfejtő és a nyugdíjas klub is. Népművészeti vetélkedő a Soós Sándor Művelődési Házban (1968) 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom