Gaál Zsuzsanna: Szekszárd retro. Azok a ’60-as, ’70-es évek… (A Wosinsky Mór Múzeum kiállításai I. Szekszárd, 2013)
A Korzótól a Skáláig
fl Korzótól a SháLálg Szekszárd kereskedelmi élete a háború után, de még az 1950-es években is jelentősen elmaradt más megyeszékhelyekétől. Ipar hiányában az áruellátás gyengébb volt más városokénál, hiányoztak a nagyobb alapterületű üzletek, a település falusi jellege miatt keresleti oldalról sem jelentkezett igény az iparcikk-árukínálat növelésére, ezért a kereskedelmi forgalom jórészt az élelmiszerellátásra korlátozódott. Jó irányú változások 1960 után kezdődtek, amikor számos kereskedelmi egységet felújítottak: többek között az 50-es néven ismert boltot, a villamossági szaküzletet, a fasori csemegeüzletet, a Széchenyi utcai halszaküzletet, az Otthon Áruházat. Újdonságnak számítottak az ABC-profilú üzletek, melyek közül az első az 1960-as évek végén a déli kertvárosban nyílt meg. Az új városközpont kialakítása az 1970-es évek elején újabb jelentős változást eredményezett a város kereskedelmi helyzetében. Lebontották a szekszárdiak bevásárló utcájaként számon tartott Kaszinó Bazár épületsorát, majd 1971 -ben megnyílott a Korzó Áruház, amit a korabeli reklám a megye legnagyobb, a Dunántúl legkorszerűbb és az ország egyik legszebb ruházati áruházaként hirdetett. Nem sokkal később átadták a „ 160 lakásos" alatti üzletsort is, ahol többek között a Képcsarnok Vállalat üzlete, egy újabb Csemege bolt, könyvesbolt, ruházati bolt és barkácsbolt nyílt. A Széchenyi utcában is számos új üzlet kezdte meg működését. Az üzletnyitások ugyan számottevően javítottak a város ellátottságán, de alapvetően nem változtatták meg a bolthálózat jellegét. A bővítés hatásfokán eleve sokat rontott, hogy a Kaszinó Bazár lebontásakor sok száz négyzetméter bolti alapterületet is felszámoltak. Az 1970-es évek közepén Szekszárd kereskedelmi hálózatát az elaprózottság, a forgalomhoz képest szűkös alapterület jellemezte. Különösen az iparcikkbolt-hálózat nem volt kielégítő, ezzel is magyarázható, hogy 1968 és 1973 között a városnak megyei forgalomból való részesedése stagnált. Egyre nagyobb volt az igény nagy alapterületű egységek építésére, amelyek a modern és hatékony kereskedelemmel szemben támasztott feltételeknek megfeleltek. Minőségi változásra e téren az évtized végéig, a Skála megnyitásáig (1979) kellett várni. A korszak árukínálatából a kiállítás két enteriőr berendezésével ad ízelítőt. Az első a korabeli divat világát idézi fel egy ruházati bolt részletének bemutatásával — a lehetőségekhez mérten, a teljesség igénye nélkül. Az 1960-as évek divatjára gondolva mindenkinek elsőként a miniszoknya jut eszébe, az extrém rövidségű ruhadarabok egyfajta szimbólumává is váltak e kornak. Mellettük keményvonalú ingruhák, geometrikus és csíkos mintájú anyagok, hosszú csizmák jellemezték a divatot. Ennek az évtizednek volt még egy, ugyan ritkábban emlegetett találmánya: a harisnyanadrág. A ruhadarab különösen a fiatalok körében vált gyorsan népszerűvé, s nemcsak mert kényelmes volt. Az 1970-es években a mini aztán kiment a divatból, felváltotta a midi és maxi szoknya. A ruhákat a korábbi kemény vonalak helyett, inkább a nőiesebb formák jellemezték. Az évtized végén elterjedt az egyvállas, aszimmetrikus nyakkivágás. Hódítottak a nadrágkosztümök: előbb a trapéznadrágok, később az egyenes és széles szabásúak. A folklórmotívumok egyre népszerűbbek, és sok a virágmotívum
