Gaál Zsuzsanna: Szekszárd retro. Azok a ’60-as, ’70-es évek… (A Wosinsky Mór Múzeum kiállításai I. Szekszárd, 2013)

Új városközpont születik

A Városi Tanács épülete (1960-as évek) Szekszárd történelmi magja, a Béla tér hosszú évszázadokon keresztül a város kizárólagos központjának számított. Egészen a 19. század végéig, amikor a Garay tér frissen avatott, a város jelképévé is váló költőszobrával, a Szegzárd Szálló és a Pirnitzer Áruház keltette mozgalmasságával a központi szerepkörök egy részét már magának vindikálta. 1945 után a Béla tér tovább vesztett jelentőségéből: a tanácsrendszer idején a megye irányítása a Vármegyeházáról a Pénzügyigazgatóság egykori palotájába költözött, s ugyan a város igazgatása a téren maradt, de a vörös csillag árnyékában álló Belvárosi templom már inkább volt műemlék, mint valóságos közösségi tér. Az 1960-as években a Garay tér vált egyre inkább a város első számú centrumává, igaz, nem hosszú időre. Az évtized végén ugyanis megkezdődtek azok a munkálatok, aminek eredményeként a belváros Augusz-háztól keletre eső területe teljesen átalakult, helyet adva egy, a modern építészet által ihletett, új városközpontnak. A Jurcsik Károly és Varga Levente építészpáros nevével fémjelzett átalakítást az építészszakma feltétlen elismeréssel fogadta, a városközpont rehabilitációt 1974-ben Ybl-díjjal is jutalmazták. A kortársakon kívül a ma építésznemzedéke is megőrzésre, védettségre érdemes alkotásokat lát az 1969 és 1972 között létrehozott épületegyüttesben (irodaházak: Jurcsik Károly - 1969; áruház és irodaház: Jurcsik Károly és Varga Levente - 1971 és 1972), elsősorban azért, mert igényességével kiemelkedett a korra jellemző, egyre inkább panel uralta szürkeségből. Jurcsik saját megfogalmazása szerint egy olyan tér- és tömegkompozíciót kívánt létrehozni, ami a régi és új részek közötti töretlen átmenetet biztosítja. Kár, hogy régi rész alatt csak az Augusz-házat érthetjük, hiszen a régi korzó, az egykori Kaszinó Bazár épületsorát lebontották. A főtér-együttest értékelve a kritikusok a régi és új harmonikus összekapcsolása, a tudatos szerkesztés, a kisvárosi lépték megtartása mellett, az anyaghasználatot és a részletképzés finomságát hangsúlyozzák, kiemelve például, ahogy a tervezők a klinkerburkolat keménységét függőleges falsávokkal és ablakmezőkkel feloldották. A Garay tértől keletre eső terület centrumjellegét további, új épületek erősítették. 1970-ben adták átTillai Ernő alkotását, a Babits Mihály Művelődési Központot, s nem sokkal később elkészült a „160 lakásos" épülete, alatta számos üzlethelyiséggel. Ezzel közel egy időben a múzeum szomszédságában megnyílt a Gemenc Hotel is. Az új városközpontot a kiállítás - funkciók szerint tagolva három témakör feldolgozásával mutatja be, középpontba állítva a kereskedelem, a vendéglátás és a kultúra területén bekövetkezett változásokat. 18