Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

IV. Régi-új életpályák - 2. Tisztviselők, katonák

szakképzettségre alapozott szakszerűség kívánalmát állította előtérbe. Ahogy korábban is utaltunk rá a jelenség maga nem új keletű, a megyei szervezetben már jóval korábban megjelentek a szakismerethez kötött posztok, amelyekre a birtokos elit már létrejöttükkor sem tartott igényt. 1867 után az új jelenség az, hogy a folyamat fokozatosan kiszélesedett, s elérte a presztízzsel járó, egyben jól jövedelmező posztokat. Először a táblabírák világa szűnt meg véglegesen, amikor az igazságszolgáltatás és közigazgatás különválasztását kimondó törvény megszületett.

27

4 A szakképzettséget előíró paragrafusok megszüntették azt a lehetőséget, hogy a lecsúszókkal szemben érzett szolidaritás jegyében pusztán a születés jogán szerzett, korábbi gyakorlat alapján valaki a törvénykezés résztvevőjévé váljék. Kevésbé szigorú az 1883-as minősítési törvény azzal, hogy védelmet biztosított a már rendszerben levők számára. A 34. szakasz kimondta, hogy mindazok, akik a törvény hatálybalépésekor akár kinevezés, akár választás útján nyert hivatalban tényleg szolgáltak, vagy ha igazolták, hogy 1867. július 1 -je után szolgálatban voltak, 775 • r azokra a minősítési törvény nem vonatkozott." " Az új nemzedékkel szemben viszont bizonyítvánnyal igazolt tudást írt elő a törvény: a tiszti ügyészi státus betöltéséhez ügyvédi oklevelet, az alispán, jegyzők, szolgabírák és segédszolgabírák esetén államtudományi tudorságot vagy legalább négy éves jogi tanfolyamot államtudományi vizsgával. Fogalmazó gyakornoki és szolgabíró segédi állásra a csak jogi tanfolyamot végzetteket is alkalmazhatták, azzal a megkötéssel, hogy az államvizsgát egy éven belül le kellett tenniük. Az alispánnak, főjegyzőnek és szolgabírónak az alapképesítésen kívül közigazgatási vizsga letételével gyakorlati képzettséget is kellett igazolnia."

7'

1 A feltételek szigorodása ellenére sem gondoljuk, hogy a reformkorban felnőtté váló nemzedék érvényesülési lehetőségei összességében jobbak lettek volna, mint a később születetteké. Ha különbséget tenni egyáltalán érdemes, akkor inkább az utóbbiak javára. Az első nemzedék mással össze nem hasonlítható terhe, hogy az átalakulás - esetenként teljes létbizonytalanságot eredményező 27

4 1869. évi IV. tc. További szigorítás a bírákra nézve az 1874. évi 24. tc, amely a gyakorlati képzést írta elő. 27

5 1 8 8 3.évi I. tc. 27

6 1883. évii .tc. 98