Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)
III. Kiútkeresés - 2. A passzív ellenállás másfél évtizede
A lezajlott tisztújítás sok tekintetben politikai állásfoglalás, kiállás a forradalom és szabadságharc mellett: az alispáni székbe egyhangú szavazással azt a Fördös Istvánt választották, aki 1849 júniusában Perczel Béla mellett a másodalispáni posztot vállalta. A tisztség betöltésével kapcsolatban Perczel Béla neve csak azért nem merült fel, mivel ö nem sokkal korábban kormányzati tisztséget vállalt, a magyar helytartótanács tanácsosává nevezték ki, a közjogi és megyei közigazgatási ügyek vezetésével bízták meg. 16 3 Fördös megköszönve a bizalmat a tisztséget magas korára való tekintettel nem vállalta, maga helyett Bartal Györgyöt ajánlotta, aki ellenszavazat nélkül el is nyerte a magas méltóságot. Fördös visszalépése, majd Bartal megválasztása nyílván nem spontán reakció, hanem előre megtervezett tudatos koreográfia, melynek szimbolikus üzenete jól érthető. Mint ahogy világos az az állásfoglalás is, amit a bizottmány Perczel István javaslatára a kormányzattal szembeni magatartást illetően fogalmazott meg: ..Hogy mi akár köz akár magánjogi kérdésekben csak is alkotmányos úton keletkezett, a nemzetnek beleegyezésén és királyi szentesítésén egyaránt alapuló hazai törvényeinket tekintjük jogérvényesnek; s azoknak csonkitatlan visszaállításához ragaszkodva, mindazt ami 1848 óta hozzájárulásunk nélkül utolsó koronás királyunk V-ik Ferdinánd által esküvel erősített alkotmányos törvényeink által történt, törvényes erő nélkülinek tekintjük. " I6 4 A jelölt, illetve megválasztott tisztségviselők összetételét vizsgálva jól érzékelhető az a magatartásbeli változás, amely először 18481849-ben volt tetten érhető. A jómódú középbirtokos nemesség nem vonult ugyan ki a megyéből, de észrevehetően teret engedett a más társadalmi csoportokból érkező feltörekvőknek olyan posztokon, amelyekre korábban csaknem kizárólagos igényt formált. így fordulhatott elő, hogy 1849-ben a csupán néhány száz holddal rendelkező uzd-borjádi birtokost, Fördös Istvánt választották másodalispánná, a főszolgabírói székeket pedig csekély vagyonú birtokosok, illetve nemesi értelmiségiek töltötték be. A középbirtokos réteg önként vállalt háttérbe húzódásának 1849-ben részben a konkrét helyzethez kötődő politikai okai voltak, a jelenség maga viszont ezen túl mutató tendencia részeként értelmezhető. 1861-ben a középbirtokos családok valamivel nagyobb arányban képviseltették 16 3 TMÖL Sztankovánszky cs. i. 19. dob. 65. pali. 16 4 TMÖL Kjkv. 1861. 8. 57
