Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

III. Kiútkeresés - 2. A passzív ellenállás másfél évtizede

reformerek táborába. A forradalom hatására a családtagok útjai még élesebben különváltak: Mór és Miklós a magyar szabadságharc katonájaként vált országosan ismertté, Ferenc Budavár ostromakor halt hősi halát, jogvégzett testvéreik, rokonaik többsége viszont nemcsak hogy nem vállalt közösséget a nemzeti függetlenség ügyével, hanem látványos módon a másik oldalra is állt. Imre, aki az 1830-as években gyors megyei karriert követően a helytartótanács titoknokaként tevékenykedett, Baranya megszállása után elfogadta Nugent császári tábornok felkérését az alispáni tisztség ellátására. Karrierje érdekében az udvar számára rosszul csengő nevét is megváltoztatta, kinevezési okmányát már Bonyhády Imreként vette kézbe. Császárhű magatartásának köszönhetően később Baranya vármegye törvényszéki elnöke, majd 1851-től Szolnok megyefőnöke lesz, munkája elismeréseként pedig két év múlva helytartósági tanácsosi címet kapott.

13

6 Fő vonásaiban Imre példáját követi István és Gyula életútja is. Nevüket megváltoztatva mindketten megyefőnöki funkcióba jutottak, előbbi Csongrád, illetve Bács-Kiskun, az utóbbi 1 137 Békés és Csanád, majd pedig Vas vármegyében. A Perczeleket megosztó szélsőséges életutak a középbirtokos nemesség többségét azonban nem jellemezték - általában sem, Tolnában pedig különösen nem. Zömük távol állt bármiféle radikalizmustól, magatartásukat sokkal inkább egyfajta realitásokkal számoló, óvatos mértékletesség határozta meg. E magatartásmódéi l egyik jellegzetes megtestesítője Sztankovánszky Imre, aki Bezerédj István és Csapó Dániel mellett a reformkori liberális ellenzék meghatározó alakjaként tűnt fel a megye politikai életében. E szerepvállalásának logikus következménye, hogy 1848 tavaszán őt nevezték ki a konzervatív beállítottságú Ürményi József helyébe Tolna főispánjának. Vezetése alatt, ha csak néhány hónapra is, a megye korábban nem tapasztalt egységbe tömörült. A konzervatívok csatlakozásában az új helyzet szülte politikai ésszerűségen túl Sztankovánszky kiegyensúlyozó képessége is szerepet játszott. A gazdálkodóként is sikeres főispán a polgári átalakulás elkötelezett híve, a Jellasics ellen induló nemzetőrség szervezője, az ozorai diadal részese, akitől azonban távol állt bármiféle kalandorság, felelős vezetőként mindenekelőtt a közrend és nyugalom fenntartását tartotta szem előtt. A császári csapatok közeledtével Nugent felhívásának 13

6 DOBOS, 2001. 142. p. 13

7 DOBOS, 2001. 138. 144. p. 49