Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)
III. Kiútkeresés - 1. Az átmenet évei és a válság kibontakozása
valóságban éppen ellenkező hatást keltett: az 1 850-es évek második felében minden korábbinál nagyobb mértékben burjánzott az uzsoraüzlet. Dőry Mihály a törvényszéki iratok tanúsága szerint a megengedett 5 % helyett, 12 %-ot fizetett egyik hitelezőjének. 9 1 A viszonyokat jól jellemzi, hogy a több mint kétszeres kamat még nem is számított drága kölcsönnek, hisz számos olyan adat áll rendelkezésre, ami szerint az anyagilag megszorult birtokosok az előbbi példában említettnél lényegesen rosszabb feltételek mellett is vettek fel hiteleket. Csapó Vilmos a csődjét megelőző években 50100%-os kamatozású váltókat is aláírt, valamint hatalmas összegeket fizetett ki felnemmondási ígértekre is 9". E korszakban általános a közvélekedés, hogy az uzsoratörvény voltaképp az uzsorásoknak kedvezett. Az országosan tapasztalt visszaélésekről a Pesti Napló is több alkalommal hírt adott: 1858 tavaszán például arról tudósított, hogy egy birtokos kénytelen volt ugyanattól az uzsorástól, aki váltóképességénél fogva 4% mellett vett fel kölcsönt a banktól, 80100%-os kamatra pénzt kérni. 9' Az 1850-es évek második felében a megváltozott viszonyok nagymértékben felerősítették a középbirtokos nemesség már évtizedekkel korábban meginduló differenciálódását. A romló piaci feltételek, valamint a moratórium megszüntetését követő fokozódó pénzügyi nehézségek ugyanis eltérő módon érintették az egyes középbirtokos családokat. A reformkor ,,gazdasági elitje" nemcsak túlélte a nehéz időszakot, hanem összességében még meg is erősödve került ki belőle. Ők azok a gazdálkodók, akik az általánosan tapasztalt pénzhiány ellenére képesek termelésük finanszírozására, sőt tartalékaiknak köszönhetően várni is tudnak, hogy terményeiket minél kedvezőbb áron értékesíthessék. A gabonakonjunktúrában rejlő lehetőségekkel is okosabban éltek, mint társaik többsége, nem álltak át az egyoldalú, földet szipolyozó szemtermelésre, hanem a hosszú távú érdekeikre ügyelve, intenzív gazdálkodásra törekedtek. Gindly Rudolf tengelici birtokán jelentős beruházásokat hajtott végre, új gazdasági épületeket emelt, juhokat, marhákat, sertéseket vásárolt. A gazdálkodás intenzivitását jelzi, hogy az 1850-es évekre az uradalomban száműzték az ugart, a trágyázott földet a megnövekedett állatállomány 9 1 TMÖL Tsz.i. 1859/111/72 9 2 TMÖL Csapó cs. i. 8. dob. 135. pali. 9 3 Pesti Napló, 1858. márc. 18. 33
