Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

VI. Összegzés

VI. Összegzés Modernkori történetírásunkban a magyar polgárosodás alapkérdéseiről a Hanák Péter által megrajzolt kép volt évtizedeken át a meghatározó. E felfogás szerint a középosztály jellegadó eleme a dzsentri, aki a nemesi szellem és hagyomány továbbéltetőjeként saját értékrendje szerint formálta át a hozzá asszimilálódni akaró polgári elemet is. Hanák szemléletével hagyományt teremtett, ami a legutóbbi időkig is követőkre talált. A hagyományőrzés mára azonban csak az egyik, lehet, visszaszorulóban levő irányzat, mellette helyet kér magának az évtizedes társadalomképet revízió alá vonni kívánó új is. A társadalomtörténeti iskola új nemzedékének reprezentánsai Benedek, Hajdú és Mazsu - empirikus kutatásokra alapuló tanulmányai már erőteljesen feszegetik a társadalomfejlődésről vallott eddigi tudásunkat, a feudalizáció Hanák által vázolt magyar jellegzetességeit a minisztériumi tisztviselők, a katonatisztek és a dualizmuskori értelmiség körében. A dzsentrifíkáció problémája egyébként nemcsak a hazai, hanem a német és brit kutatókat is foglalkoztatja, a téma lezáratlan viták sorát generálta. Nincs közmegegyezés az alapfogalmak értelmezésében sem. A ki a polgár kérdésére sokféle válasz született, mint ahogy a dzsentri értelmezésére is. Ez utóbbit illetően magunk ahhoz a véleményhez csatlakozunk, amely a dzsentrit eredetében a hajdani középbirtokos nemességgel azonosítja, mivel a köznemesség egészére kiterjedő, szélesebb értelmezés nehezen magyarázhatóvá tenné az 1848 utáni folyamatokat és az erre reflektáló vitákat. Ezek lényegüket tekintve ugyanis arról szólnak, hogy a jobbágyfelszabadítással bekövetkező kényszerhelyzetre miként reagálnak a birtokosok, képesek-e, s milyen áron gazdaságaikat tőkés üzemmé átalakítani. A Tolna megyei középbirtokos nemesség a reformkor idejére erőteljesen differenciálódott. A különbségek kialakulásában több tényező játszott szerepet. Az eredeti birtoknagyság és a szerzés időpontja mellett mindenekelőtt a felnőttkorba érő gyermekek száma, de fontos szerepet játszott az oldalági öröklés képében jelentkező véletlen szerencse is. A birtoknagyság fokozódó ütemű csökkenése ekkor még csak folyamatában rejtett magában veszélyeket, a gazdaságok általános állapota, mindenekelőtt súlyos eladósodottsága viszont már a 19. század 30-as, 40-es éveire oda vezetett, hogy a középbirtokos nemesi családok jelentős, bár nem számszerűsíthető 171