Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

I. Középosztályok és polgárosodás

amit az 1970-es évek fiatal történésznemzedéke az addig uralkodó strukturalista szemlélettel szemben megfogalmazott. Ungár társadalomképében a formálódó polgárság egyszerre mutat erőt és gyengeséget. Erőt, hiszen szétbomlasztja az eddig uralkodó gazdasági, társadalmi, valamint politikai viszonyokat, és gyengeséget, mivel látszólag mégis csak beilleszkedik a rendi társadalom keretei közé, nem vállal közéleti megmérettetést, a nemesség vezető szerepét és társadalmi értelemben vett felsőbbségét egy pillanatra sem vitatja. Az erő mutatkozik meg abban is, hogy ez a polgárság vagyonával képes behatolni a nemesség soraiba, úgy, hogy annak életformáját is átalakítja. Mesterségét továbbűzve, egy részük nemesi rangot nyerve is polgár marad.

1 Él a korban a nézet, hogy a nemesi életforma már a múlté. - vallja Ungár. De valóban így van ez? Erről (is) szólnak legújabbkori vitáink. A magyar polgárosodás alapkérdéseiről modernkori történetírásunkban a Hanák Péter által megrajzolt kép volt évtizedeken át meghatározó. Munkásságának egyik központi témája a polgárság és a dzsentri középosztály viszonya, abból az elvi megfontolásból kiindulva, hogy a középosztály válsága néven zajló vitákban sűrűsödik össze a rendiből a modern társadalomba való átmenet 18 • • ' r valamennyi problémája. A hanáki felfogás szerint a középosztály jellegadó eleme a dzsentri, a nemesi szellem és hagyomány továbbéltetője, aki saját értékrendje szerint átformálja a hozzá asszimilálódni akaró polgári elemet is. Tehette ezt a magyar polgárság gyengesége okán, ami heterogenitásából, etnikai másságából, valamint „múltnélküliségéből" fakadt. A Hanák által dzsentriről rajzolt társadalomkép összességében negatív, s a századforduló változásai is csupán kisebb mértékben árnyalják a sommás értékítéletet, amikor egy polgári eredetű és jellegű mag kezd kikristályosodni.

1

4 Hanák Péter polgárosodással kapcsolatos fejtegetései voltaképp nem újszerűek, sokkal inkább összegzései mindazoknak a gondolatoknak, amelyek a 19. század második felének, és főleg utolsó harmadának publicisztikai irodalmában, Asbóth, Láng, Beksics, Berzeviczy, Choncha és Szűcsi írásaiban megjelentek. De hivatkozhatunk Bibó Istvánra is, aki a kiegyezést azért tekintette politikai, közjogi és társadalmi értelemben egyaránt zsákutcának, mivel ezt 1

7 UNGÁR, 1942. 322. p. 1

8 HANÁK, 1962.34. p. 1

9 GYÁNI, 2002. 80. p. 12