Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

IV. Régi-új életpályák - 2. Tisztviselők, katonák

Valószínűleg ezzel is összefüggött az, hogy hagyományosan nagy hangsúlyt kapott a gyerekek iskoláztatása. A család 48 fértitagjáról rendelkezünk tanulmányaikra vonatkozó adatokkal. Ezek szerint 22en jogi, 16-an katonai, 3-an gazdasági 2-en gazdasági és jogi végzettséggel rendelkeztek, egy fő teológia szakot végzett, s csak 4en nem végeztek felsőbb iskolát. ~ E hagyomány és tudás birtokában a Perczelek eséllyel birkóztak meg az új világ kihívásaival. Jó nevű és nagy létszámú família lévén kapcsolatrendszerük nemcsak kiterjedt, de jól is működő, a korszak egészében jelentős posztokat töltöttek be, a megyei közigazgatásban csakúgy, mint a kormányszerveknél. Ebben nyílván szerepet játszott a család politikai értelemben vett szélsőséges megosztottsága, az a körülmény, hogy az emigrációba kényszerülőket ugyanúgy fellelhetjük körükben, mint a szabadságharc örökségét demonstratívan elutasítókat, akik a Habsburg-ház iránti elkötelezettségüket névváltoztatással is kifejezésre juttatták. Gyula, Imre és István a Bach korszak magas rangú tisztségviselői, mindhárman megyefőnökök, nyugdíjat is biztosító kiemelkedő fizetéssel. Megélhetésük ezért az alkotmányos rend helyreállítását követően is biztosított, noha hivatalhoz többé nem jutottak, mivel az önkényuralom alatti szerepvállalásuk mértéke már túllépett azon a határon, amit az e kérdésben egyébként meglehetősen toleráns közvélemény még elfogadott. Az elutasításuk azonban csak személyre szóló, s nem terjedt ki a család többi tagjára. Ellenkezőleg, a Perczelek számára nyitva állt az út a legmagasabb posztokig, a név attól csak jobban csengett, hogy a Bach-korszak kiszolgálói szégyellnivalónak tartották. A kiegyezés után a család számos tagja vállalt szerepet a megyei önkormányzatban, Tolnában, Baranyában és Somogyban, folytatva a 317 reformkori hagyományt, ugyanakkor meg is haladva azt azzal, 31

5 DOBOS, 2001. 104-207. p. 31

6 DOBOS, 2001. 138-144. p Bonyhády Gyula 1851-től Békés és Csanád megyében tölti be a megyefőnöki funkciót, 1855-től a nagyváradi kerület úrbéri főtörvényszékének elnöke is, 1856-tól Vas megye megyefőnöke, 1861-től újra Békésben kap megbízatást, 1865-ig a megye főispánjaként tevékenykedik. Bonyhády Imre a császári megszállást követően Baranya alispánjává nevezik ki, majd címe megtartása mellett a vármegye törvényszékének elnökévé. 1851-től Szolnok vármegye megyefönöke. Bonyhády István 1850-ben Csongrád kormánybiztosa, majd ugyanitt megyefőnök. 31

7 Pulszky, 1880. 46. p. ,,A kormányhivatalnok is úrnak számított, de jó haza/inak nem számított... a hazafisággal a megyei hivatal volt összeegyeztethető. " 107