Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)
Lőrincz Barnabás: A segédcsapatok tisztjei és katonái
A cognomene Észak-Italiában és az európai latin nyelvű tartományokban gyakran fordul elő 3". Családja cognomenei — Maximus, Maximilla, Valeria, Valens és Galata - a Galata női néven kívül már jól ismertek ebben a névanyagban 3 6. FÜGGELÉK A CIL XVI 113 KATONAI DIPLOMA TULAJDONOSÁNAK CSAPATA ÉS PARANCSNOKA* A katonai diplomákat kapó személyek csapatainak a megállapítása több esetben bizonytalan amiatt, mert az erre vonatkozó adatok vagy egyáltalán nem, vagy csak töredékesen maradtak meg 3 7. A továbbiakban egy ilyen diplomatöredéket tárgyalunk. A CIL XVI 113 diploma 1830-ban Vetus Salina/Adonyban került elő. A külső oldal megmaradt 18-19. soraiban a következő szöveg olvasható (1. ábra): [ •], cui pra(e) est [- - -] Miles Mindeddig a kutatás e sorok kiegészítésétől eltekintett, bár az ún. kriptotopográfiai ill. topográfiai csapatfelsorolás alapján feltételezték, hogy a cohors III Batavorum milliaria equitata a diploma kibocsátásának időpontjában (Kr.u. 157/158. december 27.) 1 S már Vetus Salina/Adonyban állomásozott 3'. 3 5 OPEL III. 70-72. 3 6 Maximus: Id. előző j., Maximilla: OPEL III. 69, Valeria/us: OPEL IV. 142, Valens: uo. 130-131, Galata: OPEL II. 159. Egy tanulmány kissé módosított változata, amely az ACUD 33, 1997 ( 1999), 241-249 megjelent. Vö. ehhez legutóbb M. M. R OXAN , Findspots of Military Diplomas of the Roman Auxiliary Army, Institute of Archaeology - Bulletin 26, 1989, 127-179. E tanulmány első változatát az „Alte und neue Inschriften aus Pannonién" című, 1992. június 28-án a Seminar für Alte Geschichte der Universität Heidelbergben és az 1992. július 10-én az Institut für Altertumskunde der Universität Kölnben tartott előadásomban adtam elő. Ezúton mondok köszönetet Prof. Dr. G. Alföldy (Heidelberg) és Prof. Dr. W. Eck uraknak (Köln) tanácsaikért és segítő kritikájukért. 3 8 Bár a diploma kibocsátását az újabb kutatás egyhangúlag Kr.u. 159-re teszi, ld. G. ALFÖLDY, Konsulat und Senatorenstand unter den Antoninen. Prosopographische Untersuchungen zur senatorischen Führungsschicht, G. Alföldy - J. Straub (Hrsg.) Antiquitas I, 27 (Bonn 1977) 172-173; RMD 53 (p. 78 n. 5); Zs. VLSY, Neuere Militärdiplome aus Pannonién, A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Evkönyve 10-11, 1979-1980 (1982), 75; RMD p. 133; PME M 84 bis (p. 2178); F ITZ 1993-1995, 525-526, e keltezés bizonytalan. Attól függ ugyanis, hogy M. Iallius Bassus helytartósága Pannónia inferiorban mikor fejeződött be. A senator itteni tevékenysége 156-157-ben adatolt (AE 1976, 542 és RMD 102-103) és a hivatali kollégája curator operum publicorumként, C. Iulius Commodus Orfitianus (Kr.u. 161-ben: CIL VI I I 19b) már 157. szeptember-októberében consul volt, ld. ehhez J. GARBSCH, Ein Militärdiplomfragment von Eining, BVB1 53, 1988, 157-166, különösen 161 = RMD 170. így a CIL XVI 112-113 katonai diplomák keltezésére egyelőre a Kr.u. 157-158. évek jönnek számításba, ld. még LŐRINCZ 2001, 164-165 Kat. Nr. 29 (= CIL XVI 112). - A fentiek a német kiadás megjelenése óta további megerősítést nyertek, mivel M. Iallius Bassus egy katonai diploma szerint már 154. szeptember 27-én Pannónia inferior helytartója volt: P. WEIß, Zwei vollständige Konstitutionen für die Truppen in Noricuin (8, Sept. 79) und Pannónia inferior (27. Sept. 154), ZPE 146, 2004, 247-254 = AE 2004, 1923, ld. még B. LŐRINCZ, Zur Statthalterliste der römischen Provinz Pannónia inferior. In: Orbis Antiquus. Studia in honorem Ioannis Pisonis (Cluj-Napoca 2004) 37 Nr. 7-8. 3 9 Ld. ehhez LŐRINCZ 2001, 30-31 Nr. 9 további irodalommal. 496
