Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)

Nagy Mihály: A bennszülött népcsoportok településtörténetén létrehozott civitasok és municipiumok kapcsolata

Eraviscorum Aquincum municipium attribuált része lett volna, nem lenne érthető, hogy a két tisztségviselő - miután már a municipium decuriói lettek - pályafutásuk későbbi szakasza során miért vállaltak (vagy miért töltöttek be továbbra is) tisztséget egy alacsonyabb jogállású, és a municipiumnak, tehát tanácsának is alárendelt közösségben. Bár a civitas Eraviscorum feliratos említése viszonylag gyakorinak mondható, a fent említett arm(—•) tisztséget betöltő két személyen kívül csupán egy decurio Eraviscusról.

2

2 továbbá egy tabulariusról 2

! és egy magister structorumróf

4 van tudomásunk. A két princeps esetében a feliratok nem említik, hogy mely civitas elöljárói voltak, de a lelőhely alapján a civitas Eraviscorumra gondolhatunk.

2" A municipium, később a colonia és a civitas intenzív, de egyoldalú kapcsolatára utalnak a civitas Eraviscorum üdvéért emelt feliratok, amelyeket a municipium, majd a colonia tisztségviselői állítottak. Ezek közül a legkorábbi, a T. Ael. Valens és P. Ael. Dubitatus által állított, Kr. u. 138 utánra keltezhető oltár. '' Érdemes megemlíteni, hogy a municipium korszakából, Kr.u. 178-ból ismerünk egy olyan feliratot, amely az uralkodók után nem a civitas, hanem az ordo üdvét említi, és amely szintén június 1 Iére keltezhető. Egyébként eddig ez az aquincumi ordo egyetlen feliratos említése.

2 A colonia időszakában az ilyen oltárokon rendszeressé válik a civitas említése. A kutatásnak már régebben sikerült kimutatnia, hogy a municipium időszakában az ordóban vezető szerepet játszottak a bennszülött eredetű tisztségviselők. A helyzet a 2. század végén megváltozik: a régebben letelepedett családok leszármazottai mellett, egyre több idegen eredetű, új bevándorolt viseli a magasabb városi funkciókat.

2

8 Ugyanekkor még mindig sok bennszülött eredetű személyt találunk a pedanus decuriók között.

2" Ez semmi esetre sem jelenti azt. hogy a bennszülött eredetűek kiszorultak a vezetésből. A jelenséget inkább úgy kell értelmeznünk, hogy abban az időben, amikor már egyre inkább az aedilitas, vagy ennél magasabb tisztségek betöltése után lehetett bekerülni az ordóba, a jelentős kiadásokkal járó tisztségeket a helyi arisztokrácia képviselői áthárították a tanácsba bekerülni akaró vagyonos jövevényekre, de még ekkor is megfelelő számban kerültek a tanácsba tisztségviselés nélkül bennszülött eredetű arisztokraták ahhoz, hogy politikai érdekeiket a város tanácsában is érvényesíthessék/" Valószínűleg a fentiekkel magyarázható, hogy M. Ulp. Valentinus és M. Ulp. Veras Kr. u. 182-ben állított feliratában nem említi, hogy decurio lenne, mint ahogyan mindegyik, a civitas üdvét említő felirat állítójának titulatúrájából következetesen hiányzik a decurionátus említése. Ezenközben más feliratok állítói - tisztségek említése nélkül - csak azt a tényt közlik, hogy decuriók, feltehetően azért, mert ezt tekintették a városi pályafutás csúcsának. A feliratokon is mindig a decurionátust veszik előre, és csak ezután sorolják fel a korábban viselt egyéb tisztségeket/

1 Előfordul, hogy a decuriók korábban viselt tisztségeiket egyáltalán nem említik. Ezt figyelhetjük meg C. lui 2

2 AnÉpigr 1969-1970. 493. CIL III 10408. A tabulariushoz, és az újonnan előkerült, a civitas Augustalisát említő felirathoz vö. CIL III 3851: L. Puhl. Aper F.mona colonia libertusa, egyúttal tabulariusa és Augustalisa. 2

4 RIU 838. A tisztség tartalmát nem ismerjük, talán a városi aedilis megfelelője. 2

5 CIL III 3379=10358; CIL III 3546. 2" MÓCSY, ArchÉrt 78, 1951, 107. 2

7 CIL 111 3347, T. Fla. Macer és P. Ae. Ianuarius duumvirek állították. 2" NAGY T. 1973, 132. 2" CIL III 1596: CIL III 3589+3684=10352; RIU 836; CIL III 10481; CIL III 3436; CIL III 13368; AnÉpigr 1977. 635.; AnÉpigr 1967. 364.; CIL III 10536. "' Az ordo határozatai ugyanis a tanácstagok szavazatai alapján váltak hatályossá. Vö.: Kiibler 1901, 2332. " Kivételt képeznek ez alól az olyan esetek, ahol több személy állít egy feliratot, és így az eltérő tisztségeket az egyes személyek neve után közvetlenül írják ki, majd a mindegyikükre vonatkozó titulust említik utoljára. Lásd pl.: C. Val. Valentinus, C. lui. Victorinus és P. Petronius Clemens feliratát: CIL III 10398. 471