Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)

Tóth Endre: A Ippiter Teutanus oltárok

TÓTH ENDRE A IUPPITER TEUTANUS OLTÁROK A bölcskei római hídfőállás 4. századi építésekor korábbi oltárokat és a faragott köveket használtak fel: az alapozásából 16 olyan oltárt emeltek ki, amelyet Iuppiter Teutanusnak dedikálták. Az oltárok egy kivételével épen kerültek elő, a kiálló tagozatokat, párkányokat azonban részben vagy teljesen levésték. A 5. sz. oltár ketté tört: csak a felső része maradt meg az isteneknek szóló dedikációval. Az oltárokat általában úgy falazták be az épületbe, hogy a feliratuk nem volt látható, mert az épület pusztulása után is csak néhány oltár feliratos oldalát koptatta a Duna sodra, ezért a feliratos mezők többnyire épen maradtak. A víz két felirat (2., 4. számok) felületét súlyosan megrongálta, és a betüárkokat alaposan lekoptatta. A 2. számú felirat ennek ellenére biztonsággal olvasható. A 4. számú, egyébként ép oltár felirata szinte teljesen olvashatatlanná vált. Azért lehetett a Iuppiter Teutanus oltárok közé sorolni, mert az oltárok szövegezése azonos, és néhány betű alapján a felirat formulás részei helyreállíthatóak voltak. A nem Iuppiter Teutanus tiszteletére állított oltárok (17-39 számok) feliratos mezője néhány kivétellel (a két síroltár, és a Karinius felirat, 40, 41, 19. számok) azonban erősen kopott és rongált. A Iuppiter Teutanus-oltárokat az uralkodó jóllétéért és a civitas Eraviscorum sérthetetlenségéért június 11.-én az aquincumi duumvirek állították. Szövegezésük azonos; a bővítések, változtatások következetesek és néha keltező értékűek. Az azonos szövegszerkezet miatt segítségükkel néhány, már ismert oltártöredéket

1 is be lehetett sorolni a Iuppiter Teutanus oltárok közé, és ezért feliratukat pontosabban lehetett helyreállítani (A-G. jelű feliratok). Ezek az oltárok vagy Aquincumban kerültek elő, vagy a másodlagos beépítések miatt a középkorban a környéken szóródtak szét. Az A. jelű, Székesfehérváron előkerült oltár" dedikációját valószínűleg a Teutanus melléknévvel lehet kiegészíteni. A Mócsy András által kiegészített B. oltárt a formulás részekkel sikerült javítani és a kiegészítést bővíteni. A Kiskunlacházán a Barbaricumban előkerült oltártöredéket (D.) már Soproni Sándor kiegészítette

3. A Gellérthegyen előkerült és sokat vizsgált oltár (G.) felirata és keltezése lényegesen megváltozott. A kivésett császárnév új olvasata a felirat keltezését és értelmezését módosítja. A Bölcskén talált és a korábbról már ismert, összesen 21 Teutanus-oltárt Kr. u. 172 és ca. 290 között

4 állították. Egy töredék kivételével (5. szám) az új oltárok felirata teljes egészében rendelkezésünkre áll. szövegszerkezetük azonos. A régi és új oltárok közül hármat a 2. század végén (1. szám és A-B), a többi tizennyolcat a 3. században I(ovi) O(ptimo) M(aximo) Teutano állították. Három oltáron az isten nevét a felső párkányra vésték, amelyet a másodlagos beépítés miatt levertek (7, 11, 12. számok ). Az azonos szövegezés miatt az istennév ezeken az oltárokon is biztonsággal kiegészíthető I.O.M. Teutano-ra, legfeljebb bizonytalan marad, hogy a Teutanus szót kiírták-e vagy rövidítették. A luppiternek szóló dedikáció a 3. század elején egy oltáron (5. szám) a conservator- ral, egy másikon a conservator- ral és luno nevével bővült (C.). Nem korábban Kr. u. 226-nál és nem 270 után a dedikációt a diis deabusque omnibus szavakkal (7, 8, 9. számok), a Severus - kori oltártöredék felirata luno (5. szám), a 288-290-ben luno és Minerva istennőkkel és a ceterisque diis deabusque immortalibus szavakkal bővítették. 1 Lásd a Kőemlék-katalógus függelékét. " Az ABC betűivel jeleztem a korábban előkerült Iuppiter Teutanus oltárokat, lásd az Függeléket. 3 SOPRONI 1993. 4 A Nr. 16. számú oltárt Kr. u. 290-ben vagy 293-ban állították: az állítás éve nem határozható meg. 429