Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)

Tóth István: Pannónia ünnepe: III idus iunias

testi és lelki gyógyulás ideális környezetének minősültek, amint azt akár a Tiberis, akár a Szajna szigeteinek példája meggyőzően bizonyítja. Juppiter Teutanus és Juppiter K(-) poseidóni jellege talán magyarázatul szolgálhat a pannóniai feliratokon - így pl. a különleges fontosságú piliscsévi helytartó-bázison - látszólag indokolatlanul felbukkanó Neptunus dedikációkra. De érdemes l.o.m. K(—) ilyetén arculatára figyelmet fordítani a carnuntumi nagy Neptunus-relief - Victoria-koszorúzta alakjának értelmezése esetében is. Az ugyané napon Silvanus Magnus-nak dedikált felirat esetében ALFÖLDY G. okfejtését követve nyomatékosan kell utalnunk a pannóniai Silvanus-kultusz, hangsúlyozottan autochthon jellegére, Silvanus alakjának a „Dii Magni" köréhez tartozására. Ez utóbbi mozzanat esetében emlékeztetnünk kell rá, hogy Silvanus Aquincumban „anticius, antecessor ' jelzőkkel is előfordul, valamint, hogy Silvanus-oltárok álltak a Római-fürdő forrásházaiban, a klasszikus- és kelta gyógyító istenek oltárai mellett. A „magnus" jelző ezúttal nem egyszerűen „nagy" ill. ..nagy-formátumú, hatalmas", jelentéssel értelmezhető, sokkal inkább ..régi, ősi" értelemben, ugyanúgy, mint a gorsiumi D/7 magni esetében. 4. Az ünnep A nyári napfordulón rendezett gellérthegyi ünnep sacralis történéseiről csak áttételes információkkal rendelkezünk, ezek a következők: 4.1. A helyszín az aquincumi táborvárostól légvonalban 5, a polgárvárostól kb. 8 km távolságra van. Az első távolság-adat kb. 2 leugának felel meg, azaz, mind a Castrum középpontjából, mind a hegyen lévő kultuszközpontból megszerkeszthető l-l leugányi kör sugara összegének. A hegy teteje a Duna szintje fölött 140 m magas, az oda vezető út, a nagy barlang érintésével, szerpcntinező, meredek, emelkedő. Ezt azért kell megemlítenünk, mert ezekből az adatokból egyértelműen következik, hogy a két városból érkezők számára, az oda-vissza utat, pihenőket, kultuszcselekményeket számításba véve, az ünnep legkevesebb egy egész napot vett igénybe. A nagyon valószínű éjszakai virrasztást, tűz-szertartást is figyelembe véve, az ünnep legfontosabb mozzanata legkevesebb két napos kellett, hogy legyen. Ehhez járultak:, az előkészítő- és utómunkálatok, mint az odavezető utak rendbetétele, feldíszítése, az oltárok, szobrok megtisztítása, festése, az újonnan felállítandó oltárkő kifaragása, szállítása, felállítása, a szent liget parkosítása, ápolása, növények telepítése, gondozása, a források, a barlang(ok) tisztán tartása, díszítése, a személyzet és az ünneplők étkeztetése, higiénés és orvosi ellátása, a sacralis cselekményeket kísérő sokadalom szervezése, a rendfenntartás, az árusok adóztatása, stb., stb. Mindez azt jelenti, hogy maga az ünnep több napra terjedt, és hogy a Szent hegynek - gyakorlatilag egész éven át „üzemelő" - jelentős személyzete, infrastruktúrája, technikai és gazdasági apparátusa kellett, hogy legyen. Minden bizonnyal őket kell látnunk ama templenses-ben, akiknek üdvéért a székesfehérvári Királyi Bazilika falaiba beépített, s alighanem a Gellérthegyről elhurcolt l.o.m. Teutanus feliratot ajánlották. 4.2. Az oltárokat állító személyek társadalmi pozíciója nagyon egyértelmű: a colonia Aquincensium duumvirjei voltak, köztük több is az ordo equester tagja. Az egyéb tisztségek feltüntetése nem mutat különösebb hangsúlyokat, a két ízben is említett augur-i pozíció minden bizonnyal összefügg a Möns Teutanus szikláin végzett madár-megfigyeléssel és jóslással. Hasonló tevékenységre a Pfaffenberg Duna felé néző szikla-kiugrásai is ideális lehetőséget teremtettek. Az augurok szerepével kapcsolatosan 425