Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)
Mráv Zsolt: Castellum contra Tautantum. Egy késő római erőd azonosításához
tagjaiból kerül ki Aquincum városának legkorábbi vezető rétege 12 7. E municipális vezető rétegnek többségében helyi származású tagjai dedikálják a Gellérthegyen állított legkorábbi I. O. M. oltárokat, amelyek ugyanúgy hivatalos szövegezésüek és ugyanúgy a császárkultuszhoz kötődnek, mint a törzsi elit tagjai által magánszemélyként állított I. O. M. oltárok. Feltűnő továbbá, hogy a gellérthegyi 1. O. M-nak majd I. O. M. Teutanusnak szentelt legkorábbi oltárok dedikációiban Juppiter mellett ugyanúgy megjelenik Inno Regina is (kat. 5, A?, B) 12 8, mint az eraviscus előkelők korai oltárain 12 9. (Az őslakossághoz köthető oltárok Juppiter és Juno istenalakjai mögött már régóta egy helyi istenpárost feltételeznek 1 ".) Az őslakosság szempontjából /. O. M. gellérthegyi kultuszát tehát az eraviscus törzsi eli tagjainak I. O. M. oltáraival azonos módon értelmezhetjük. Eszerint a Gellérthegyen tisztelt 1. O. M. alakjában az eraviscusok Juppiterrel teljesen összemosódott istenét ismerhetjük fel. Ebben a korai időszakban azonban - az oltárállítások indítéka miatt - a birodalmi istenség teljesen háttérbe szorítja a személyében már felismerhetetlenül feloldódott bennszülött Juppiter alakját. (Nem véletlen ezért, hogy /. O. M. gellérthegyi kultuszhelyén a birodalmi tisztségviselők a birodalom főistenének alakját tisztelik. Ezért állíthatott itt I. O. M. Conservatornak oltárt a legio II Adiutrix egy ismeretlen tribunusa [kat. 15 a].) Valószínűleg ebből a kultuszközpontból hurcoltak el két további, Bölcskén talált I. O. M. oltárt, amelyeket Aquincum municipiumának decuriói M. Foviacius Verus iunior és P. Aelius Perpetuus dedikáltak (kat. 38-39). Ennek megfelelően az istenség kultuszának megjelenési formái ekkor tisztán a római kultuszgyakorlatot követik. Az oltárok állításának elsődleges indítéka pedig a római államhoz és a császár személyéhez való hűség kifejezése volt. Ebben és a romanizáció folyamatának erősítésében kell látnunk a boius és eraviscus területen egyaránt római kezdeményezésre közel egyidőben, azonos célból és módon létrehozott I. O. M. kultusz valószínűleg központi ösztönzésre történt megteremtésének a célját. Az idő előrehaladtával azonban /. O. M. személyében és kultuszgyakorlatában változás következett be. Az istenség bennszülött aspektusa és a szinte teljesen elfeledett helyi gyökerei lassan előtérbe kerültek és egyre nagyobb hangsúlyt kaptak. Az oltárokat a Kr.u. 2. század utolsó harmadában már pro salute et incolumitate Imperatoris et civitatis Eraviscorum állítják. Az istenség kultuszában tapasztalható hangsúlyeltolódás egy időbe esett a helyi istenek kultuszának reneszánszát, újra feltűnését eredményező folyamattal, amelynek „hátterében Pannónia jelentőségének növekedését tükröző lokálpatrióta archaizálás húzódik meg." 13 1 (Mindez a származásukra büszke eraviscus polgárok, a cives Eravisci m újraéledő törzsi identitástudatának megnyilvánulása 13 3.) (6. kép) Ezzel a folyamattal párhuzamosan, a Kr.u. 2. század utolsó évtizedeiben jelenik meg a Gellérthegyen tisztelt I. O. M. neve mellett a Teutanus melléknév. Tóth Endre jogosan érvel az ellen, hogy az Optimus és Maximus jelzők után feltűnő Teutanus szót az istenség epichor voltára utaló tulajdonnévként értelmezzük. (Nem lehet azonosítani ezért a pusztán azonos szógyököt és az -ati- képzőt 12 7 MÓCSY 1959, 70; MÓCSY 1957,488-498; MÓCSY 1974, 138-139; MRÁV 2001, 32; ZSIDI 2002,38. I2 S Minervát ekkor azonban még nem találjuk meg a dedikációkban. Neve (Minerva saneta) csak a legkésőbbi oltárokon olvasható. 12 ,ALFÖLDY 1963,49. 13 0 BRELICH 1938, 84; NAGY 1942, 407-408; ALFÖLDY 1960, 156;ALFÖLDY 1963,49. 13 1 SZABÓ 1971,61;SZABÓ 1992. 107-108. 13 2 CIL III 10608 a helyes kiegészítést Id.: MÓCSY 1959, 264 Nr. 238/4: | [- - - leg(ionis)] 11 ad(iutricis) militibus \ [le]g(ionis) eiusdem civi\bus Eraviscis | .A civitas Eraviscorum valószínűleg az itt említett cives Eravisci közösségeként azonosítható. 13 3 MRÁV 2001,32. 386
