Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)

Beszédes József: A bölcskei kő faragványok értékelése

BESZÉDES JÓZSEF A BÖLCSKEI KÖFARAGVÁNYOK ÉRTÉKELÉSE A bölcskei hídfőállás kutatásakor előkerült leletanyag legnagyobb és egyben legjelentősebb részét a több mint száz darabot kitevő faragott kőemlékek alkotják.

1 A jelenleg Bölcskén. valamint a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumban őrzött kőemlékek mindegyike másodlagos felhasználás céljából, eredeti felállítási helyéről elhurcolva került a kőben szegény vidéken fekvő Bölcskére. Elsődleges, vagyis a hídfőállás építésének korából (Kr.u. 370-es évek) származó, eredeti funkciójában felhasznált kőfaragvány nem került elő. Az oltárkövek csapatnév-adatai és a feltüntetett municipális tisztségek alapján több Bölcskétől északra fekvő Duna-menti település, illetve auxiliáris tábor nevezhető meg, ahonnan bizonyosan szállítottak köveket a hídfőállás építéséhez. Aquincum körzetéből, legnagyobb valószínűséggel a Gellérthegyre lokalizálható szentélykörzetből hurcolták el a Iuppiter Teutanus tiszteletére emelt oltárköveket (Nr. 1-16).

: Talán ugyaninnen származik Iuppiter életnagyságú szobrának fejtöredéke is (Nr. 50). Campana volt az eredeti felállítási helye annak a 13 darab oltárkőnek (Nr. 20-32), melyet az ala I Thracum veterana sagittaria állított föl rendszerint Iuppiter tiszteletére, valamint az éppen regnáló császárok üdvéért. ' Vetus Salinaböl származik 3 darab oltárkő, amelyet a cohors 111 Batavorum állított föl (Nr. 33 - 35). C. Iulius Maximus, a cohors VI Thracum veterana centuriójának síroltára (Nr. 40) pedig leginkább Albertfalváról kerülhetett Bölcskére.

4 Nem zárható ki, hogy további. Bölcskétől északra fekvő limesmenti táborhelyről, településről vagy akár Bölcskéről' is szállítottak kőemlékeket a hídfőállás építéséhez, azonban az eddig előkerült feliratos emlékanyag erre vonatkozóan konkrét bizonyítékkal nem szolgál. A felirat nélküli, rendszerint kopott, töredékes kőemlékek stiláris vizsgállata pedig nem szolgál biztos támponttal. A bölcskei spoliaanyag minden darabja mészkőből készült, ezen belül azonban több eltérő színű és fajtájú mészkőféleség mutatható ki. A Iuppiter Teutanus oltárok zömét fehéres, szürkés-fehéres, üreges jellegű édesvízi forrásmészkőből faragták ki, amelyek valószínűleg a Gellérthegy déli, délnyugati részén hitelesített kőbányából származnak.

6 Az ala I Thracum camponai eredetű oltárköveinek többsége a 1 Jelen tanulmány annak a 92 darab feliratos és felirat nélküli faragott kőemléknek a kiértékelését tartalmazza, amelyek a bölcskei Soproni Sándor Kőtárban, ugyanitt a római katolikus templom mellett, valamint a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum gyűjteményében találhatók. Rajtuk kívül még néhány faragott perselykö, oltárkötöredék és egyéb faragvány található Bölcskén a Dunaferr vállalat raktárában, valamint néhány kisebb méretű, jelentéktelenebb faragványtöredék egy bölcskei magángyűjteményben. Ezzel a mintegy másféltucatnyi kőemlékkel jelen tanulmánykötetben nem foglalkozunk, tekintve, hogy mozgatásuk (így fotózásuk és mérésük) jelenleg nem megoldható. ; Iuppiter Teutanus szentélykörzetének Gellérthegyre történő lokalizálásához lásd: SOPRONI 1990. 137. 3 Camponában a 140-es évektől állomásozott a csapat és itteni jelenléte a 3. század folyamán is kimutatható. LÖRINCZ 2001, 24. Mint eredeti felállítási hely elvileg lntercisa is szóba jöhetne, ahol Hadrianus uralkodása alatt tartózkodott a csapat, azonban az ala valamennyi bölcskei oltárköve későbbi ennél az időszaknál. így lntercisa mint származási hely ez esetben biztonsággal kizárható. Flavius Iuncus oltárkövét (Nr. 36) nem lehet teljes biztonsággal az ala 1 Thracumhoz kötni. így nem sorolom a csapat bölcskei emlékei közé. 4 LÖRINCZ 2001, 43 sk

.Nr.48. Bölcskéről több 2-3. századi kőemlék ismeretes (sírkövek, szarkofágok, síraedicula-falak, oltárkövek). C'SIR Ungarn VII. Nr.35, Nr.91a és 91b, Nr.95; RIU 1015-1018. Az itt feltételezhető településhez és táborhoz lásd: RADNOTI-BARKÓCZI 1951, 207, 184. jegyzet; SOPRONI 1990, 139 skk. VISY 1988, 122; VISY 2000, 83. 6 A Gellérthegyen hitelesített kőbányáról: PETŐ 1988, 123 skk. 325