Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Balázs Kovács Sándor–Glósz József: Újjáépítés és konszolidáció

jjáépttés és konszolidáció A Sárköz Szekszárd és Báta közötti ártéri, hajdani mocsaras terület, melyet Nyugat felől a Sárvíz zárt a Duna mellé. Mai települései: Őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék, Báta. A honfoglalás óta lakott. A középkor folyamán magas szintű fejlődést ért el, melyeta Buda-Belgrád közötti erre vezető kereskedelmi, valamint a dunai hajózó útnak is köszönhetett. Öntudatos mezővárosi polgársága a reformáció egyikfontos központjává tette. Lakosságát a török hódoltság erősen megtizedelte, s a középkori vízszabályozás megszűntével a sárközi falvak nagyobb fele elvadult mocsárvilággá vált. Törökkort túlélt községeit a 18. századi népmozgalmak érintetlenül hagyták, lakói református vallásgyakorlatukat is megőrizték. Az ármentesítés következtében a 19. század második felében robbanásszerű változáson ment át, melynek következtében gazdag népművészete alakult ki. A Sárközben a keskeny, szalagszerű telkek hosszanti oldalára építették a lakóházat, tengelye merőlegesen állt az utca vonalára, amelytől 2-3 méteres virágos kiskert (előkert) választotta el. (A hagyomány szerint így akarták elkerülni a hatóságok zaklatását és az utcai járókelők kíváncsiskodását.) A telkeket a gyepű nek nevezett sövény- vagy nád kerítés választotta el egymástól, amely a következő módon készült: két lészakerítést (vesszőfonatos kerítést) helyeztek szorosan egymás mellé, a közét gazzal és tüskés ágakkal tömködték ki. A ház előtt hosszában oszlopokra támaszkodó kis ereszalja húzódott végig, ez volt a kedvelt nyári tartózkodóhely, itt függtek a paprikafüzérek, a fokhagyma és a felfont kukoricacsövek is. A 19. században a háromhelyiséges parasztház volt általános. Helyiségei soros elrendezésűek, azaz egymás után következtek. A ház rövid véggel fordult az utca felé, bejáratai a hosszú udvari homlokzatról nyíltak. Az utca felőli helyiség rendszerint szoba, melynek egyik kicsiny ablaka az utcára, másik az udvarra nézett, felül le volt padlásolva. A legrégibb sárközi lakóházak belseje, szerkezeti elemei (oszlopok, kapufélfák stb.) általában díszítés nélküliek voltak. Berendezéseként a 18. század vége óta a puhafából készített, faragott, festett asztalos bútorok kezdtek terjedni: asztal, szék, pad, láda, a falakon díszes tálasok, tükrök. Utcarészlet, Tamási