Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Balázs Kovács Sándor: Wosinsky Mór néprajzi gyűjtő és feldolgozó tevékenysége

Balázs Kovács Sándor Wosinsky Mór néprajzi gyűjtő és feldolgozó tevékenysége A szekszárdi múzeum néprajzi gyűjteményének megalapozását a sokoldalúan tájékozott és rendkívül energikus múzeumalapító, a szaktudósként ősrégésznek ismert Wosinsky Mór (1854-1907) apátplébános kezdte meg. Wosinsky évtizedes régészeti ásatási anyagának java részét tartalmazó magángyűjteménye, illetve Apponyi Sándor gróf (1844-1925), a kiváló könyvgyűjtő és bibliográfus lengyeli múzeuma — melyeket az 1895. március 29-i törvényhatósági bizottsági ülésen ajánlottak fel a Tolnavármegyei Múzeum céljára — még majdnem kizárólag régészeti anyagot tartalmazott. 1897-ben viszont már olyan megyei múzeum eszméjéhez igyekezett megszervezni Wosinsky a hivatalos támogatást és a megye társadalmának összefogását, mely a régészeti „osztály" mellett a néprajzi-, történeti-, képzőművészeti-, iparművészeti- és természettudományi „osztályokat" is magában foglalta. Wosinsky néprajzi érdeklődését bizonyítja, hogy 1899-ben már tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak. A Néprajzi Értesítőben közölt jelentések gyakorta nyugtázták ajándékait, s Bátky Zsigmond egy közleményét 1900-ban régészeti adalékkal egészítette ki. Wosinsky a komplex megyei múzeum nagyvonalú koncepcióját vázolta fel, s múzeumszervező programjának szükségszerűen része volt a „néprajzi osztály"is. Elsősorban a tárgygyűjtést igyekezett megszervezni, de emellett (Vikár Bélával egy időben) a fonográfos népdalgyűjtésnek, a dokumentációs célú néprajzi fényképezésnek is kezdeményezője volt.

2 Néprajzi tervei megvalósításában jól felkészült, szorgalmas segítőtársakra talált az ekkortájt még segédlevéltáros Kovách Aladár (1860-1930)

3 és a gimnáziumi rajztanár, festőművész és iparművész 1 Ethnographia 1899. (X.) 417-426. - WOSINSKY 1900b. 54. 2 Valószínűleg Wosinsky véleményét is összefoglalva írta Haugh Béla: „A néprajzi tatnak gyűjtésének c^élja, hogy lehetőleg megismertesse a magyar népéletet, a mivel eddig nem igen foglalkoztak. A magyar néphez tartozik természetesen a más nyelvű lakosság is, a mely ly el a tiszta magyar faj, ha nem is nagy mértékben, de folytonosan keveredik, vagy pedig az idegen nyelvűek megmagyarosodnak, s olykor a magyarság elemei válnak idegenekké. Tolnavármegye e tekintetben érdekes terület, sok fontos megfigyelésre nyújt alkalmat és bőséges adatot a tanulmányozónak. A jövő feladata megállapítani a török hódoltság előtt itt élt nép jellegét, s a török hódoltság után történt telepítések, keveredések változásait. Azilyen tanulmányok némi előmozdítására szolgálnak a koponya mérések, a milyenekkel már történt kísérlet a megye némely községeiben. Igen fontos a nyelvnek vizsgálata egyrészt grammatikai szempontból, másrész} a n

fy dalainak, közmondásainak, betlehemes játékainak és egyéb ilyenféle költői termékeinek szempontjából. A keresztelői, lakodalmi, farsangi, temetési, továbbá a babonás szokások, - melyek legtöbbnyire nyelvbéli megfigyelésekre is nyújtanak alkalmat, - szintén hasznos ismeretekre vezetnek. Az énekeknek fonográf utján való megörökítése nem kevésbé fontos feladat, e tekintetben is történt már kísérlet a vármegye területén. Nem ritkán a viselet is magyarázója bizonyos jelenségeknek, mint például a sárközi viselet rámutat a sokácz érintkezésre. A halászati, földművelési, állattenyésztési eszközök, a pásztor élet tárgyai, az építkezés, a lakás berendezése mindmegannyi előmozdítója a néprajzi tudománynak. Az egyes tárgyak díszítése, a faragás, festés, a női kézimunkák, a fényűzés úgy a múltban, mint a jelenben érdekes világot vetnek a nép gondolkodására, érzületére. "— HAUGH 1902a. 22. 3 Levéltáros, etnográfus, múzeumigazgató. Néprajzi ismereteit (a vezető etnográfusokkal folytatott konzultációkon túl) a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályán eltöltött két hónap alatt szerezte (1902). A múzeumegyesület titkára