Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Zalai-Gaál István: A praehistoricus korszak rideg köde (Wosinsky Mór neolitkutatásainak mai aktualitásai)

szervezettséget tételez fel: „A halottakat biztosan a^ért temették el egy helyen, mert életük folyamán egy bizonyos szociális közösséget alkottak ... "

[42 E megállapítását a későbbi kutatások eredményei is alátámasztották, akárcsak a lengyeli neolitikus népcsoport szociáalarchaeológiai viszonyaival és életmódjával kapcsolatos feltételezéseit is. Helyesen következtet arra, hogy a lengyeli kultúra közösségei családi kapcsolatokban éltek, a családi életet a társadalom első láncszemének tartva: )y

A számos lengyeli család szociális szervezettség nélkül nem élhetett volna békésen egymás mellett"}^ Az előkerült leletek alapján világos volt számára az is, hogy a lengyeli népesség legfőbb foglalatossága az élelem megszerzése volt. A későbbi archaeozoológiai vizsgálatok is alátámasztották azt a feltevését, mely szerint húshoz elsősorban vadászat útján jutottak, valamint azt is, hogy az állatoknak nemcsak a húsát használták fel, hanem bőrét, szőrét, csontját is ruházat, eszközök és ékszerek készítésére.

144 De a fő tevékenységi körükbe sorolta a földművelést is, aminek egyik fő bizonyítékát az említett 96. sírban talált, a csontváz arcrésze előtt álló edényből előkerült elszenesedett gabonamagvakban látja.

145 A 19. század végén ebben a kérdéskörben nem lehetett leásni ennél mélyebbre, de még ma is vitatott, hogy a közép-európai késő neolitikum népei pontosan milyen egységek (családok, nagycsaládok, klánok, nemzetségek, törzsek) szerint szerveződtek. A lengyeli kultúra temetkezéseinek és településeinek vizsgálatai önálló faluközösségek egykori létét tételezik fel, melyekben a Wosinsky által is alapnak tartott családi kapcsolatoknak volt elsőrendű szerepe a mindennapi életben. A felmerülő szociálarchaeológiai problémák megoldásában a most kezdődő DNS-vizsgálatok eredményei lesznek majd döntők. A lengyeli sáncon élt közösségek viszonyairól a következőket állapíthatjuk meg az eddig végzett jelleganalitikai kutatások alapján, ún. mellékletadási, eszköz- és ékszermellékelési szokáscsoportok meghatározása, az összehasonlító régészeti módszer és a más temetőkből ismert antropológiai és szerogenetikai adatok alapján: Lengyel-1: A lengyeli első sírcsoportban a mind sírmellékleteket, mind pedig eszköz- és ékszerleleteket tartalmazó sírok aránya majdnem eléri a 40 %-ot, ami egyedülálló jelenség a déldunántúli temetőkben. Ugyanakkor a lelet nélküli temetkezések aránya rendkívül alacsony (4,6%, 2), s ugyanez mondható el a csak mellékletekkel (kerámiával) eltemetettekről is (16,2 %,7). Két sír tartozik az Fleletcsoportba kerámia és réz-, illetve kagylógyöngy ékszerekkel. A mellékletekkel és eszközökkel ellátott halottak aránya 34,8% (15): Egy sírban kerámia és állatcsont, a többiben csak síredények képviselik a mellékletek ezen kategóriáját, a többi temetőben gyakran megjelenő különlegesebb mellékletek itt nem fordulnak elő. Az eszközleletek összetételében azonban most is megfigyelhető az eltemetettek közötti rangsor valamilyen formája, hiszen három csontváz mellett találtak kőbuzogányt, három másikban kőfejszét, mint már WOSINSKY 1888-1891, III, 17. U. o. U. o. 171. „Wahrscheinlich enthielten cinci) die übrigen dem Todten beigegebenen Gefeisse unter anderen Speisen Cerea/ien, welche jedoch de/// natürlichen Vemesungspmws nicht entgehen konnten" (U. o. 172).