Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)
Zalai-Gaál István: A praehistoricus korszak rideg köde (Wosinsky Mór neolitkutatásainak mai aktualitásai)
«y 63 s?° pedig, a szociálarchaeológiai viszonyokon túl elsősorban a sírcsoport relatív kronológiai helyzetével állhat kapcsolatban, a rézékszerek készítése ugyanis a lengyeli kultúra későbbi fejlődésére jellemző. Akárcsak a rézékszer, úgy a Spondylus is presztízsértékű volt a késő neolitikumban, amit a zárt sírleletek esetében tett megfigyelések is bizonyítanak. A fémek megjelenésével azonban a réz vette át ezt a szerepet. A leletek leírását és csoportosítását követően kerülhet sor a legnehezebb feladatra, a feltárt objektumok kronológiai helyzetének meghatározására. így tett Wosinsky is: ,>A%t hiszem, hogy a kongresszus igen tisztelt tagjai kö%ül mindazok, kik kutatásaikat speciálisan a praehistorikára szentelik, ha egy nagy telepnek gazdag leleteit feldolgoznák, s dolgozatuk befejezése a konklúziók levonása — sa kormeghatározás nehéz munkájához fogtak — nagyon is érezték azpn nehézségeket, mellyel itt küzdenünk kell. Ilyenkor éreztük leginkább, hogy a biztos alap hiányában konklúzióink nagyon ingatagok, s mondjuk ki leplezetlenül: hogy kutatásaink csak bizpnyos skolaszticizpius keretében mozpgnak... Minél inkább halad a praehistorika tudománya, annál inkább érezgiik eddigi alapunknak elégtelenségét.'™ YLzzú a mai ősrégész is így van: noha időről időre egyre újabb és korszerűbb módszerek állnak rendelkezésre a kormeghatározáshoz, sokszor ezek sem elégségesek a megbízható eredmények elnyeréséhez. Wosinsky idejében azonban még az olyan interdiszciplináris kutatási módszerek, mint pl. a radiocarbon (14C) vagy a dendrokronológia módszerei, ismeretlenek voltak. Meg is állapítja, hogy „a kormeghatározás czéljából keresett összehasonlítás tehát csak abból állhat, hogy részint általános culturképekkel vetjük össze megyénk első telepeseit, részint pedig megyénk legrégibb s legnagyobb, lengyeli telepének fontosabb részleteire keresünk chronologice fixirozptt analógiákat... A lelet egyes fontos részleteinek összehasonlítására pedig legalkalmasabb: a temetkezési mód, a lakások s az agyagművesség. ' n39 A legújabb tipológiai-kronológiai elemzések szerint a lengyeli kultúra fejlődésében a DélDunántúlon is megkülönböztethető egy korai és egy késői horizont, s a kerámiaanalízis segítségével jól elkülöníthető a köztük húzódó átmenet is. 140 E fejlődésnek belső mozgatórugói voltak, ugyanakkor külső hatások érvényrejutásával is számolni kell, hiszen több jelenségnek, jellegnek a hirtelen megváltozása mással nem lenne nem magyarázható. Mint már említettük, a lengyeli sáncon előkerült és megmaradt edények ma már nem köthetők sírokhoz és sírcsoportokhoz, ezért az egyes temetkezések relatívkronológiai helyzetének megállapítása sem lehetséges, megállapítások csak az egyes edénytípusok esetében lehetségesek. A kerámia jelleganalízis módszerének alkalmazásával annyit állapíthatunk meg, hogy a Lengyelről vizsgált neolitikus edények 15%-a (3) a lengyeli kultúra fejlődésének (temetőhasználatának) korai horizontját képviseli, így két háromrészes pohár (6. kép 4-5) és egy csőtalpas tál (5. kép 5). A kerámia 55 %-a (11) az átmeneti horizontba sorolható, mint két tál (7. kép 2, 5), három bögre (6. kép 1-2., 7. kép 4), egy háromrészes pohár (6. kép 6), valamint az említett „négykarú" csőtalpas tál (4. kép 2). K.7, edények 30%-a (6) a késői horizont lelete, ezt reprezentálja két ún. Butmir-edény (4. kép 4, 8-9) és három kónusos formájú tál (7. kép 1, 3, 9). A dél-dunántúli sírok horizontok WOSINSKY 1889b. WOSINSKY 1896,1,154. ZALA1-GAÁL 2001a, 410-411; 2004.
