Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Zalai-Gaál István: A praehistoricus korszak rideg köde (Wosinsky Mór neolitkutatásainak mai aktualitásai)

-^ 59 \s>° 3 sírból (12, 129a) említ szerpentinből csiszolt kőfejszét, a 219. temetkezésben pedig kőbuzogánnyal együtt fordult elő ez a ritka anyagból előállított leletfajta.

104 A lengyeli sáncon előkerült csiszolt kő fej szék többsége a dél-dunántúli leggyakrabban előforduló ún. B-típust képviseli szélesen lekerekített formájával, míg néhány példány a legkorábbi A-típusba sorolható.

105 Legjellemzőbb típusait a //. kép ábrázolja: az újabb kutatások szerint a nyéllyukas kőfejszék többségét famegmunkálásra használták, legfejlettebb típusaik ellenben harci fejszék lehettek.

106 Egyes kőfejszék attribútum jellegét hangsúlyozza az a jelenség is, amikor gyakorlati tevékenységre használhatadan anyagból készített példányokat helyeztek a sírokba, mint pl. a lengyeli első sírcsoport 24. halottja mellé: „Igen díszes kőbalta... Kőzete: rétegzetes palakő, mely balta számára elég célszerűtlen, s ezért inkább dísZj mint használati baltának tartom;"

107 „Fekete palakőből csiszolt fejsze" volt a 111. sírban is,

108 míg a második sírcsoport 26. sírjában eltemetett „fiatal egyén" feje mögött egy „feltűnően piczjny, puha, szürke színű kőből készült kófejsze került elő".

109 A kőfejszék kultikus jelentőségét jelezhetik az alföldi késői neolitikum egyes leletei is, így a Herpályon talált fejsze alakú agyagcsüngők,

110 vagy a Szegvár-tűzkövesi V. szobor mellett előkerült miniatűr agyagfejsze leletkörülményei is.

111 A kilenc, kőbuzogánnyal eltemetett személy sírja az összes temetkezés 1,3%-át képviseli a DélDunántúlon, a buzogányok aránya az eszközfajták között csupán 1,04%, s a csiszolt kőeszközök között is mindössze 3,6%: A buzogányos sírok rendkívül kis számából ennek a, hatalmi jelvényként szolgáló tárgynak, illetve az ilyennel rendelkező személynek a közösségén belüli jelentősége tükröződik. Különösen az a jelenség figyelemreméltó, hogy sem a zengővárkonyi, sem a mórágyi sírokban nem kerültek elő buzogányok, melyeknek egy, krétaszerű kőzetből készült példánya a villánykövesdi temetőben egy inf. 1 életkorú gyermek mellett feküdt,

112 a többi pedig a lengyeli sáncon feltárt temetők lelete: a 219. sírban a csontváz fejénél előkerült buzogányt szerpentinből készítették.

113 A 220. csontváz feje mögött talált „idomtalanul csiszolt"példányt fekete színű kőzetből csiszolták, benne „fehér pettyek" láthatók, felületén kopásnyomok figyelhetők meg;

114 a 114. sír buzogányát „krétaszerű, porladozó anyagból" állították elő;

115 a 126. sírban eltemetett halott („kisebb csontváz^') lábánál helyezték el a mindössze 3,5 cm átmérőjű „átfúrt [W WOSINSKY 1885-1890,

1, 25. 105 ZALAI-GAÁL 2002b., Taf. 2.4., Taf. 4.1, 5., Taf. 5.2., Taf. 6.1, 5., Taf. 7.1, 5, Taf. 8.4., Taf. 9.2., Taf. 10.4., Taf. 12.1,4. 106 ZALAI-GAÁL 1991, 398; 2002b, 33. 107 WOSINSKY 1885-1890,

1, 36. 1,)8

U.o.65. 109 U. o. 149. 110 KALICZ - RACZKY 1990b., Abb. 191. 111 TROGMAYER 1990, 69. 112 DOMBAY 1959, 64-65., 17. tábla 10. 113 WOSINSKY 1885-1890,

1, 144. 1,4 U.c. ll5

U.o.67.