Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Gaál Attila: Wosinsky Mór, Tolna Vármegye Museumának megálmodója és létrehozója

°^ 27 *^° ,^4 múzeumok létrejöttét azonban sajátos ellentmondás jellemzi: Amennyiben ugyanis a történelmi múlt feltárása, megismerése és megismertetése társadalmi szükséglet - már pedig meggyőződésem hogy az -, annyiban e múlt forrásait őrző intézmények (levéltár, múzeum stb.) társadalmi funkciót töltenek be. A múzeumok azonban mégsem a közösség, a társadalom, illetve annak képviselője az állam kezdeményezésére és erőfeszítései általjöttek létre, hanem egyének, szűkkörű egyesületek kezdeményezésére, s ha szerencsés esetben létrejöttük után hamarosan segítségükre is sietett némi segéllyel az állam, a megye vagy a város, annak birtokában is jórészt közadományozásra, egyesek jótékonykodására, ajándékok kunyerálására voltak utalva.

;B3 A szekszárdi múzeum legkomolyabb támogatója hosszú ideig ugyancsak egy „szűkkörű egyesület", a Múzeumegyesület volt. Az elkövetkező évek eseményei bizonyították, hogy nem volt alaptalan az aggodalom, miszerint az egyesülettől hosszú távon nem lehet elvárni a múzeum fenntartását. Wosinskyék már a törvényhatósági bizottság 1901. október 20-i közgyűlésén felvetették a Vármegyei Múzeumalap létesítésének gondolatát. Ebben az alap céljaként „a vármegyei múzeum és múzeumi épület feltartásával és rendeltetésszerű használatával kapcsolatban felmerülő kiadások " fedezését jelölték meg.

34 Ugyanakkor született határozat arról, hogy a múzeumalap létrehozásához a vármegye átengedi különböző pénzalapok, nevezetesen: a Fraknói-alap, kolera-alap, ínségalap vagyonát, valamint a mértékhitelesítési alapból 12 000 koronát. Mindezt azzal a megszorítással, hogy az így létrehozandó múzeumalap nem használható fel, csak annak kamatai. Tulajdonképpen az egész terv a mértékhitelesítési alapból átutalandó összegre épült, s így amikor a kereskedelemügyi miniszter az átutalást nem engedélyezte, az egész elképzelés veszélybe került. Végül mégis sikerült áthidaló megoldást találni. A belügyminiszter 1903. május 28-án kelt rendeletéből idézzük: „Tekintve azonban, hogy a mértékhitelesítési alap a legközelebbi időben felszerelések által terhelve nem lesz tekintve továbbá, hogy a mértékügyek rendezése folyamatban van, mely rendezés által a törvényhatósági mértékhitelesítési alapok valószínűleg felszabadulnak, a kereskedelemügyi miniszter úr nem tenne kifogást az ellen, hogy míg ez alapok ügye végleg nem rendeztetik, - a szóban forgó összeg mint kamat nélküli kölcsön vétessék a mértékhitelesítési alapból. '

&s Ezzel tehát létrejött a 20 000 korona alaptőkével rendelkező múzeumalap, melynek kamatai az évenkénti államsegéllyel együttesen biztosították a múzeum fenntartásához szükséges fedezetet. Rövidesen bebizonyosodott, hogy a kérdés mielőbbi megoldása mennyire szükséges volt. Az épület műszaki felülvizsgálatakor kiderült ugyanis, hogy az emelet mennyezetét tartó gerendázathoz az építkezés idején hibás, ún. „száraz korhadásos" anyagot használtak fel, s az egész födém leszakadással fenyegetett. A visszatartott óvadék elegendő volt ugyan ahhoz, hogy a födémcserét egy másik vállalkozóval elkészíttessék, de az ezzel együtt járó egyéb munkálatok (kiállítások lebontása, gyűjtemények többszöri költöztetése, takarítás stb.) olyan tetemes költséget jelentettek, hogy azt a korábban rendelkezésre álló összegből nem lehetett volna megoldani. 33 G. VASS 1975. 304. 34 KÜLÖNNYOMAT 1903. 35 KÜLÖNNYOMAT 1903.