Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)
Gaál Attila: Wosinsky Mór emlékezete
^>213^ Gaál Attila Wosinsky Mór emlékezete Az alábbi írásban azokat az emlékeket kívánjuk számbavenni és ismertetni, melyek szűkebb pátriájában, Tolna megyében találhatók intézményünk alapítójáról és névadójáról, Wosinsky Mórról. Ezek között korabeli újságcikkek, képzőművészeti alkotások, emléktáblák, utcák és intézmények egyaránt megtalálhatók, de bármennyire törekedtünk is a teljességre, összeállításunk bizonyára nem lesz hiánytalan. Ezért a későbbiekben is köszönettel fogadunk minden további — általunk nem ismert, vagy figyelmünket elkerülő — erre vonatkozó adatot. 1 Wosinsky Mór 1907 szeptember 22-én bekövetkezett korai halálának hírét megdöbbenéssel fogadták megye- és országszerte egyaránt. Az „erőszakospap"'jelzőt egy csapásra elfeledték, s az utóbbi évek egyre feszültebb hangulata gyásszá és megbecsüléssé nemesedett. 2 A plébánia ebédlőjében, majd a Szentháromság-téren felállított ravatalát többezren keresték fel, s hatalmas tömeg fogadta a gyászmenetet a tolnai temető kapujában is. A Wosinsky család háború során megsérült sírboltja a tolnai temetőben. Róla megjelent újságcikkeket, csak közvetlenül a halálát követő napokból adunk közre, melyek - a későbbi írásokkal szemben — az érdeklődők többsége számára már csak nagyon nehezen elérhetők. Nem soroltuk ide a Wosinsky Mórról fennmaradt fényképeket, mert ezeket részben korábbi róla szóló, illetve a szekszárdi múzeummal foglalkozó kultúrtörténeti munkákban már ismertették, illetve jelen kötetünk más írásaiban kerülnek közlésre. Ugyanezen helyeken megtalálhatóak a Wosinsky Mór életéről és munkásságáról született legfontosabb munkák adatai is. A múzeumigazgatói székben Wosinskyt követő Kovách Aladár továbbvitte az 1906-ban a néprajzi kiállítás átrendezésével és az ismeretterjesztő előadások átszervezésével még közösen megkezdett múzeumi reformokat, s az „egyszerűbb néprétegek" számára szervezett ingyenes rendezvények részvevőinek száma egyre növekedett. A „Ahtiikásgimná^iimi" sikere — mely az első világháború kitöréséig töretlen volt —, a múzeum látogatottságára is jótékony hatással volt.
