Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)
Balázs Kovács Sándor: Wosinsky Mór néprajzi gyűjtő és feldolgozó tevékenysége
A fonográfos gyűjtés eredményeiről és tapasztalatairól Wosinsky a Múzeum Egyesület közgyűlésén a Sárköz népköltészete című előadásán számolt be, s az ott elhangzottakat később az Egyesület 1902-ben kiadott évkönyvében nyomtatásban is megjelentette. 50 Mai szemmel nézve ez az előadás korántsem nevezhető magas szakmai színvonalúnak. Mégis olyan érdekes adalékokkal szolgál a Sárköz népművészetéről, mint pl. a játszó rövid hangulatos és nem utolsósorban elég korai leírása. 51 Megőrizte számunkra az őcsényi Dallos Kata nevét is, „kinagyon szaporánfaragta a verseket' &2 \ már nevével is bizonyítva, hogy a teremtő egyéniségek szerepe nemcsak a ruházkodás, a népi öltözködés terén végbemenő változások kapcsán mutatható ki, de évtizedeken át meghatározója lehetett egy-egy település zenei fejlődésének is. 53 A gyűjtött dalokat Wosinsky sajátos tárgyiasult szemlélettel csoportosította a földművelés 54 , a katonáskodás 53 , a templom 56 , a viselet 57 , a pipere cikkek 58 , valamint a helyi vonatkozások 59 témakörök szerint. Érdekes nyelvészeti adatokra is 50 WOSINSKY 1902b. 49-56., korábban is foglalkozott ezzel a témával: WOSINSKY 1900a. 269-276., WOSINSKY 1900c. 51 „A téli időszak kivételével minden vasárnap délután összegyűlnek a sárköz kötegeinek fiataljai a templom vagy a korcsma környékén a Z úgynevezett játszóra, a mely abból áll, hogy a lányok egymás kezét fogva, kört képednek, primitiv tánczpt lejtve, a saját falujukban keletkezett dalokat éneklik órákon keresztül napestig szfz és száz daluk van, s azt valamennyi tudja. A játszót, illetőleg a költemények egymásutánját, s a melódiák változtatását egy-egy jobb hangú, vagy tekintélyesebb leány dirigálja. A legények csak a szemlélő szerepre vannak utalva. Ujátszp alkalmával használt dalokat a nép maga készíti, főkép a nők, kikjobban reá érnek. "— WOSINSKY 1900a. 269. 52 WOSINSKY 1900a. 269. 53 „Érdekes a népnek e költői és zenei termékeit megfigyelni, mert a népköltészet tanulmányozásával megismerjük hűen, a maga valójában a nép szellemi életének költői oldalát. Költeményeinek tárgyát érthetőleg nem elvont fogalmak, magas röptű elmélkedések szolgáltatják, hanem mindennapi életük, foglalkozásuk, szokásaik, a fóldmivelés, katonáskodás, templomuk, viseletük, piperéjű. Mindezen tárgyak nagy részben helyi vonatkozásban vannak feldolgozva s költői oldaluk mindég a szerelem, melyet azpmban sokszpr nem ideális oldalról tárgyalnak, hanem oly módon is, hogy bizony a lex Heintze alkalmazása itt is helyén volna, mert fiatal leánykák éneklik ezeket. " — WOSINSKY 1900b. 269. 54 Az általa közölt három népdal a későbbiekben is kedvelt volt a sárköziek között: Megfogom az eke szarvát, de harmatos, Fölszántom az öreg utczát, jaj de hantos. Vetek bele majorannát, virágot, Hadd szakajtson minden kis lány sej, huj! magának. - WOSINSKY 1900b. 270. 55 A felsorolt hat dal közül egyet közlünk: Rozmaringszál az árokban reszket, Sir a babám, katonának visznek. Ne sírj babám ugy sincs annak haszna, Én a tied ugy sem leszek soha. - WOSINSKY 1900b. 270. 56 Hét olyan dalt sorol fel, mely az őcsényi templomról szól: Megfogadtam isten előtt, Az őcsényi templom előtt: Hogy nem tartok több szeretőt. - WOSINSKY 1900b. 270. 57 A közölt hét dal közül a legismertebb: Van énnékem körül rojtos kötényem, Jaj de gyöngyén élem leány életem. Hozzám járnak a legények mulatni, Jaj Istenem, hogy kell elfelejteni. - WOSINYKY 1900b. 270. 58 Sárga szeme van a kukoriczának,
