Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)
Balázs Kovács Sándor: Wosinsky Mór néprajzi gyűjtő és feldolgozó tevékenysége
„BertrandSándortól", aki harminc éven át vezette a múzeumot, mely minta gyanánt szolgált. A francia múzeumszervezőt az az irányelv vezette, hogy a múzeumot látogató nem szakértő közönségre nézve is tanulságosak és érdekesek legyenek a kiállított tárgyak. E célból az egyes kulturszakokat plasztikus alakokkal élénkítette, melyek az eredeti eszközökkel mutatják be az illető korok életét, lakásberendezését, az eredeti fekvést feltüntető sírokkal a temetkezési módot. Ebben a rendszerben mutatja be a földvárakat, a római építkezést, a castrumokat, sőt egész ostromokat, melyek lekötik a laikus látogató figyelmét is. Wosinsky a szekszárdi múzeumban a szemléltetésre nem szoboralakokat, hanem képeket használt. A néprajzi kiállítás szemléltetésénél a képek mellett a maketteket is előszeretettel alkalmazta (selyemhernyótenyésztés bemutatása stb.) Wosinskynak az ekkortájt újdonságnak számító, a vidéki múzeumokban még sehol sem alkalmazott adatfelvételi módszerek iránti fogékonyságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy a néprajzi kirándulásokat fényképezésre és fonográf felvételekre is felhasználta. Zichy Jenő első kaukázusi expedícióján Wosinsky végezte a fotográfusi teendőket, a fennmaradt kópiák azt bizonyítják, hogy jól és igényesen fényképezett. Úttörő munkát végeztek 1900-ban, amikor megkezdték a Sárköz és környéke ,jellegzetes arctípusú lakóinak" fényképezését. Az első felvételeket Wosinsky és munkatársai maguk végezték kölcsönkért fényképezőgéppel kint a falvakban. A nagy expozíciós idejű felvételek azonban nem sikerültek, így a későbbiekben áttértek a műtermi felvételekre. Minden érdekelt községben meghatározott számú utalványt küldtek ki egy kísérőlevéllel, mely utalványok felmutatóiról Szekszárdon, Futter Gyula műtermében két felvétel, — egy szembe- és egy oldalnézeti — készült. Ezek egy része, átvészelve a háborús éveket, jelenleg is a múzeum néprajzi gyűjteményében található. A fényképes tipológiai gyűjtés kiegészítésére folytatták az 1899-ben megkezdett fejméréseket is melyre Jankó János tanította be a múzeum munkatársait. A méréseket a 24. életévüket betöltött „törzsökös magyar családból s%árma%ó" személyeken végezték. 43 41 HAUGH1908. 101. 42 Jankó János decsi gyűjtőútjukra emlékezve írta naplójába: „A nag kocsmában megebédeltünk, akkor jött ki Wosinski és Haugh, míg Wosinski d.U. foto- és fonográf ált. " 1900. X. 2 „Ma reggel a mintegy két órányira levő Pilis községbe mentünk ki kocsin. Wosinski úgy tegnap előtt mint ma fonográffal is dolgozott, de nem lévén zenei füle, egáItalában nem tekinthetem ebeket a gyűjtéseket komolyaknak, velők csak eget lehet konstatálni, hog mit dalol ma a nép. " — SZILAGYI 1998. 254., 259-260. — A helyi lap is beszámolt Jankó János útjáról: „Délben a Schökk-féle községi vendéglőben kifogástalanul előállított ebédre gyűlt egybe a társaság s 1 órakor megérkezett Wosinski Mór esperes, ki a^tán azonnal hotççâ látott a% ünnepi ruhába öltözött, szép és magár jellegű nők és férfiak lefényképezéséhez majd fonográfba énekeltetett eredeti decsi nótákat. Később bemutatták, eredeti körtáncukat, melyet maguk által csinált nótákkal kísérnek. "— Tolnavármegye 1900. október 7. 43 GAÁL1972. 37.
