Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Torma István: Wosinsky Mór bronzkori és vaskori kutatásai

S5* 99 ^ összegyűjtését és a Magyar Nemzeti Múzeum számára történő megvásárlását csak hosszas utánjárással sikerült megvalósítania. A múzeum megbízásából feltárást is végzett a lelőhelyen. Megállapította, hogy az aranylelet, a borostyánok vagy üvegékszerek mindig nagyobb mennyiségben másmás helyen, egy-egy rakáson voltak. Sem településre, sem temetkezésre utaló nyomok nem fordultak elő, az innen előkerült kincsek elszórt tárgyaknak tekinthetők. Azonban nem véletlenül kerültek ide, hanem a dániai és skandináviai tőzegleletekhez hasonlóan vízbe vetett votív tárgyaknak tekinthetők. A gömbölyű, kerék alakú, hengeres és csonka kúpos alakú, filigrándíszes aranygyöngyök közül legjellegzetesebb a három nagyobb méretű, emberi maszkos példány. (16. kép) Wosinsky Mór és tőle függetlenül több későbbi kutató is az etruszk hatást hangsúlyozta. A hazai késő vaskori leletanyag legtöbbet tárgyalt és legproblematikusabb együttesére vonatkozó ismereteket Szabó Miklós foglalta össze. A tárgyakat készítő műhely több művészeti kör hagyományait összegezte. A görög vagy az etruszk ötvösségre visszavezethető sajátosságokat trák vagy illír-vénét műhelyek közvetítették. A kelta művészetre mindenekelőtt a maszkok és a kerék alakú amulettek utalnak. Az együttes legfiatalabb darabjai biztosan a Kr. e. 1. századból származnak. 16. kép: A regölyi kelta arany ékszerlelet. (Wosinsky 1896. II. CXU/III. tábla.) Rcfjôlyben laláll be]

la arany ckszrr. r.XLVm. TÁBLA.