Horler Miklós: A simontornyai vár (Szekszárd, 1987)

Részlet a lépcsőházból Detail des Treppenhauses Az öregtornyot elkészülésekor reneszánsz pártázat koronázta, melynek nyomait a harmadik emelet falában ma is kivehetjük. A szabadságharc alatt az öregtoronyból ágyútornyot képeztek, a pártanyílásokat átboltozták, lőréssé alakították, és a tornyot lefedték. A homlokzaton látható ablakok közül a földszinti maradt meg legépebben. A reneszánsz keresztablak szemöldökén gótikus vésett feliratot látunk 1580-as évszámmal. A többi ablakkeret túlnyomó részben elpusztult. Egy részük a megmaradt töredékekből hitelesen rekonstruálható volt, a többi az eredeti formára utaló téglakeretezéssel pótolták. A déli szárny keleti sarkához csatlakozó lőréses védőfalszakasz a Garaiak korában épült külső körítő falak maradványa. Egy darabban megtalált töredék alapján készült hiteles rekonstrukció. Segítségével elképzelhetjük a várat akkoriban teljesen körülölelő falgyűrüt. A keleti szárnyon látunk legtöbbet a vár különböző periódusaiból. A homlokfal a XIII. századi, szabályos négyzet alakú várudvar keleti oldala volt. 12 öles (2lm) hossza a mai napig meghatározza a vár méreteit. Az emelet magasságában megjelenő V alakban elrendezett lőrések is ebből az első periódusból származnak. Az első és második emelet között levő két gótikus ikerablak a Lackfiak XIV. századi palotájának első emeleti nagytermét idézi. A palotaszárny mai képének leghangsúlyosabb meghatározó elemei a reneszánsz keresztablakok. Ma, szimmetrikus elrendezésben összesen nyolcat látunk. A reneszánsz korban a palota a jelenleginél egy emelettel magasabb, 12 keresztablakával tekintett el a keleti vásárok fölött, impozásan jelképezve urának hatalmát, tekintélyét. A többször átalakított homlokzati falat, a reneszánsz korban kváderes festésű vakolással látták el, melynek nyomait ma is láthatjuk.