Gaál Attila (szerk.): Tolna megye évszázadai a régészet tükrében. Válogatás az elmúlt tíz év ásatási anyagából (Szekszárd, 2001)

I. szekszárdi Duna-hídhoz vezető S-ö gyorsforgalmi út feltárásai és más leletmentések - Gaál Attila: Késő vaskori sír az S-9 út területéről (10–11. tábla)

hogy ki próbálta meg a nyilván jelentős értéknek számító övet a még felszínen is jól felismerhető sírból kivenni. De az jól nyomon követhető, hogy tévedésből a sír bizonyos mélységig történt kitakarása után megásott aknába lenyúlva nem az öv felső, azaz csatos részét ragadta meg, hanem a gerinc alatti szakaszt, amit kivenni nem tudott, csupán egy kis szakaszát szakította ki. Erre utal a két szétszórt övpálca, a hátoldali rész hiánya, illetve a megmarad övrész felfelé hajló végei. (Ld. a szövegközti képeket) A bronzöv feltárás közben. Jól látszik az alsó szakaszon a pálcák hiánya. A sír leletei és koruk A fiatal vaskori nő csontvázát rejtő sír kétségtelenül leglátványosabb melléklete a bronzöv, mely asztragalosz öv néven ismert. (11. tábla 1-2. kép) Viselete a késői Hallstatt kultúra idején elterjedt a Balkánon, de leggyakrabban mégis a Duna és Száva közötti területen, valamint a Dél-Dunántúlon fordult elő. Legközelebbi párhuzama egy hasonló korú késő vaskori temetőből a baranyai Beremendről ismert. Érdemes megjegyezni, hogy az asztragalosz öv viselete a kelta időszak elején (a Kr.e. IV. században) újra reneszánszát élte. A különböző színű üvegpaszta gyöngyök megfelelői ugyancsak előfordulnak Beremenden is. A kék és sárgásfehér gyöngyök mellett mindkét lelőhelyen található kevés számú sárga alapon kék-fehér mintás szemes gyöngy, igaz a nálunk meglévő borostyán gyöngyök és az ugyancsak gyöngyként felfűzött, levágott aljú kauri csigák ott nem fordulnak elő. (11. tábla 4. kép) 29