Gaál Attila (szerk.): Tolna megye évszázadai a régészet tükrében. Válogatás az elmúlt tíz év ásatási anyagából (Szekszárd, 2001)
IV. Középkori templomok kutatása Tolna megyében - Havassy Péter–Vizi Márta: Árpád kori templom maradványai Regölyben
Havassy PéterVizi Márta Árpád-kori templom maradványai Regölyben Regöly középkori templomának felkutatása során a regölyi plébánián találtuk azt az 1722-ben kelt canonica visitatiót, mely leírta a korabeli falu egyházi viszonyait, s többek között az alábbi kitételt is tartalmazta: „Hasonlóképpen láthatók még a regölyi határ keleti részében lévő régi sáncokban egy szintén romokban heverő templom nyomai, a földdel egyenlővé tett falakkal, csupán a szentély íve maradt meg". Moldoványi József 1824-ből származó - a sáncban elhelyezkedő régi templomra utaló - leírása szerint: „Regölynek napkeleti része a Templommal együtt egy nevezetes kétszeres Sáncban fekszik, melynek némely maradványa igen látszatós, és bizonysága annak, hogy itt hajdan valami vár a természettől is magától megerősítve lehetett". Berger József községi jegyző 1864-ben írott sorai már a templom elbontásának évére is utalnak: „Epületei közül egyedül egy Kéttornyú Templom említetik, mely 1715-ik év körül lerontván, anyagából a mostani regölyi templom épült". A jelenlegi temető nyugati előterében a Lizák család földjén számos középkori kerámiatöredéket, téglát és embercsontot találtunk. Mivel előbb említett forrásaink, s döntően a canonica visitatio nyilván az új templomhoz viszonyítva határozta meg a régi egyház fekvését, s megtalált lelőhelyünk a falu jelenlegi templomától keletre, a Sánc magas gerincén terült el, így bizakodtunk abban, hogy esetleg a regölyi főesperesség székhelyét találtuk meg. 1994-95-ben került sor az említett terület további régészeti kutatására. A feltárás nyomán egy kívül félköríves szentélyzáródású, téglalap alakú templomot találtunk, amelyet egykor nyugati irányban szintén téglalap alakú résszel bővítettek. Az ÉNy-DK-i irányú telekhatár mentén különbség mutatkozott a feltárt templom két fele között. Északra kiszedett alapfalakat, törmelékkel feltöltődött alapozási árkokat figyeltünk meg, míg a telekhatártól délre helyükön maradt falszakaszokat tudtunk feltárni. Az apszis déli felének indítása mintegy 1,5 m hosszban megmaradt, de középső és északi fele csupán apró törmelékkel feltöltött alapárokként volt megfigyelhető. A szentély érdekessége, hogy kívül félköríves, belül azonban trapézformájú. A hajó déli fala teljes hosszban megmaradt, ami azonban csak alapozási szintnek tekinthető, mivel a felmenő falra utaló részeket nem találtunk. A téglafal nyugati vége a templom eredeti, bővítés előtti záródását képezte. Itt csonkként előkerült a nyugati fal indulása is. A templomhoz hozzáépített rész U formában csatlakozik a hajó északi és déli falához, külső szélessége keskenyebb az eredeti temploménál. Ez a falalap sárga agyagból döngölt. Nem találtunk azonban semmi nyomot arra vonatkozóan, hogy a felmenő 57
