Gaál Attila (szerk.): Tolna megye évszázadai a régészet tükrében. Válogatás az elmúlt tíz év ásatási anyagából (Szekszárd, 2001)

III. Decsw-Ete középkori mezőváros kutatása - Miklós Zsuzsa–Vízi Mária: Decs–Ete középkori mezőváros (28–34. tábla)

raktárhelyiségének teljes alaprajzát. Itt több ép, igen szépen díszített kályhacsempét, korsót, fazekat, fedőt, valamint egy cserépperselyt találtunk. (31. tábla) 1999. november-decemberben tártuk fel a fazekasraktár közelében levő, félig földbe mélyített, cölöpszerkezetü épületet, amely feltehetőleg műhely lehetett. Az épület ENy-i sarkában bukkant elő egy cserépkályha omladéka igen szép, reneszánsz kályhacsempe töredékekkel. Szintén a fazekasműhely tartozéka lehetett több, másodlagosan hulladékgödörként hasznosított gödör, amelyekből több kályhacsempe negatív, nyersagyag, valamint néhány szerszámtöredék került felszínre. A használati edényeken kívül előkerült, kályhák alkotórészeként meghatározott tárgyakat két fő típusba sorolhatjuk. Az egyik a Sárközben még a századfordulón is fellelt bögrés-szemes kályha. (31. tábla) A szemeskályha alsó részébe nyitott, vagy díszesen metszett pohárszerű elemeket építettek be. A felső részt tálszerű, szögletesre alakított kályhaszemekből rakták össze. Felül körben pártázat díszítette, amelynek csúcsain ember- és állatábrázolás is előfordult. (31. tábla) A másik típus a csempelapokból összeállított, felül hengeres, alul hasáb alakú, pártázatos csempekályha. A csempeanyag nagy részét a már Csalog József által is közölt veretmintás csempetípus teszi ki. A veretmintás csempe az ún. tapétamintás csempék csoportjába tartozik. Ausztria és Németország területén is igen divatos volt ez a mintakincs, melynek típusa a kutatás mai álláspontja szerint 1500 után keletkezett. Az egyes mintaegységek teljes kiterjedésüket gyakran több csempelap egymás mellé helyezésével érték el, ezzel összefüggő, mozgalmas hatású, de egységes felületet készítettek. Többféle kivitelben készülhettek. Találtunk mázatlan, vörös csempéket, grafitbevonattal ellátottakat, és olyant is, amelyen több színű mázat alkalmaztak a díszítmény egyes részeinek kiemelésére. A tapétamintás csempék itáliai bőr és textiltapéták mintáit jelenítik meg, feltehetőleg azért, hogy a kályhacsempék a lakásbelsőben a többi díszítőelemmel együtt harmonikus képet alkossanak. Hozzánk valószínűleg osztrák közvetítéssel érkezhetett ez a típusú csempe. Az ismertetett kályhatípusok már a kétosztatú házak fűtőberendezései. A kályha a szobában állt, de szája a konyhába nyílt. Fűtését tehát a konyhából végezték, ezzel kímélve a szobát a fűtéssel járó szennyeződésektől. A főzésre és sütésre külön kemence és padka szolgált a konyhában. A mezőváros területén helyezkedett el Ete vára. (29. tábla 2. kép) A szabálytalan négyzet alakú, 79><83 m alapterületű erődítményt egykor kettős árok és sánc övezte. A mezőgazdasági müvelés következtében a felszínen már egyáltalán nem látható sem a sánc kiemelkedése, sem az árkok bemélyedése. Légifotón (29. tábla 1. kép) viszont szépen kirajzolódik az erődítés vonala. Pontos szerkezetét, belső beépítettségét és korát a későbbiekben feltárás útján tisztázzuk. 52