Gaál Attila (szerk.): Tolna megye évszázadai a régészet tükrében. Válogatás az elmúlt tíz év ásatási anyagából (Szekszárd, 2001)

II. Földvárak kutatása Tolna megyében - Miklós Zsuzsa: Várak Tolna megyében (22–27. tábla)

tató tevékenységet. Terepbejárással, illetve ásatással pontosítja az egyes várak korát, az erődítések szerkezetét, a bennük levő lakóépület(ek) alaprajzát. Ennek eredményeként eddig öt vár teljes feltárása valósult meg, négy helyen pedig szondázó feltárás történt. A megye területén az első erődítéseket a bronzkor első felében (Kr. e. III. évezred) építették (pl. Döbrököz-Tűzköves). Ebben az időszakban általában 3060 m relatív magasságú dombokra emelték a várakat. Alapterületük 0,27-5 hektár között váltakozott. A lakóterület védelmét árokkal, sánccal biztosították. A bronzkor késői szakaszában, illetve a vaskor első felében készült erődítések hasonló szerkezetűek, de a korábbiaknál többnyire magasabb dombokon, hegyeken épültek. Általában alapterületük is nagyobb volt. A honfoglalás utáni legkorábbi vár, a megye névadó vára Tolna volt, ennek pontos helyét azonban eddig még nem sikerült megbízhatóan tisztázni. A XIII. században Közép-Európa-szerte gyakori kisméretű vártípus megyénkben is megtalálható (27 vár származik ebből a korszakból). Közös jellemzőjük az igen kicsi alapterület (átmérőjük 10-20 m). Többségüket patak- vagy folyóvölgy fölé emelkedő dombtetőre építették. A lakóterület központi épülete fából, téglából vagy kőből készült torony vagy lakóház volt, amelynek közelében kisebb gazdasági épületek, kemencék, tárológödrök, esetenként kút vagy ciszterna helyezkedett el. A többnyire kerek vagy ovális alakú lakóterület szélén fa palánk, illetve kővagy téglafal állt. Ezen kívül árok, annak külső szélén pedig sánc fokozta a védelmet. Ezeket a kis várakat egy-egy birtokos nemes építette családja, vagyona védelmére. Többségük a XIII. század végén, XIV. század elején, az Árpád-ház kihalását követő harcok következtében elpusztult, vagy pedig tulajdonosaik a megerősödő közbiztonságban bízva elhagyták őket. Csupán néhány várat fejlesztettek tovább, amelyek azután a XVI. század elejéig tovább éltek. Kiállításunkon ebből a típusból három vár ásatási eredményeit mutatjuk be: Váralja-Várfőét (26. tábla, 27. tábla 1-2. kép), amely a XIII. században létesült, és még ebben a században el is pusztult, Dombóvár-Szigeterdőét (26. tábla, 27. tábla 3-4. kép), amely a XVI. század elejéig élt, valamint a XIV-XVI. század között használt, hasonló szerkezetű Ócsény-Oltovány dűlői vár feltárásának leleteit (22-25. táblák). Miután Tolnában a mezőgazdasági munkák miatt az egykori árkok, sáncok sok esetben szinte teljesen lekoptak és beleolvadtak környezetükbe, a kutatásban nélkülözhetetlen a légifelderítés, légifotózás. Néhányszáz méteres magasságból ugyanis jól láthatók azok az árkok is, amelyek már teljesen betöltődtek: helyükre utal pl. a talaj elszíneződése, a növényzet eltérő növekedése. Ennek köszönhetően olyan helyeken is sikerült felfedezni többszáz, illetve többezer éves erődítéseket, 42