Gaál Attila (szerk.): Tolna megye évszázadai a régészet tükrében. Válogatás az elmúlt tíz év ásatási anyagából (Szekszárd, 2001)

I. szekszárdi Duna-hídhoz vezető S-ö gyorsforgalmi út feltárásai és más leletmentések - Ódor János Gábor: V. századi temető és település Mözs határában (14–16. tábla)

í Ódor János Gábor V. századi temető és település Mözs határában (14-16. tábla) A Kárpát-medence V. századi történetének kutatása a kora középkori régészet talán legproblematikusabb korszaka. Az olyan kérdések, mint a római élet megszűnésének folyamata, a romanizált lakosság továbbélése, a Pannóniába beözönlő barbár népek emlékanyagának elkülönítése, a régészeti leletek pontos keltezése és etnikumhoz kötése, mind olyan problémakör, amely megoldásra vár. A szűkszavú írásos források alapján a nyugat-római birodalom bukását követően több barbár népcsoport (hunok, alánok, keleti gótok) fordult meg Pannónia provincia területén. Ezeknek az egy-két évtizedig itt tartózkodó népcsoportoknak a régészeti hagyatéka zömmel szórvány sírlelet. A fenti kérdések megválaszolásához segítséget nyújthat az S-9-es út nyomvonalán 1995 és 1999 között általunk feltárt V. századi temető és település. (A lelőhely Mözs Icsei-dülőben található, és azonos a Salamon Ágnes által részben kiásott és „Mözs-Palánk" néven részben publikált temetővel. Salamon a temető északi sírcsoportjába tartozó 28 sírt mentette meg 1961-ben.) A soros elrendezésű temető egy homokdomb délkeleti lejtőjén helyezkedik el, a sírok nyugat-keleti tájolásúak. A nyugat-keleti irányú nyomvonalba eső sírokon kívül még északi és déli irányú rábontások után összesen 68 sírt tártunk fel, így az 1961-ben feltárt 28 sírral együtt a lelőhely a korszakban és térségünkben egyedülálló, korai germán népesség közel 100 sírós, teljesen feltárt temetője. A feltárt síroknál három típust figyeltünk meg: a temető déli részén három padmalyos sír, a temető északi szakaszán hat téglasír volt, a többi objektum pedig téglalap alaprajzú aknasír. A temetkezések felénél találtunk a korabeli rablásra és bolygatásra utaló nyomokat. A rablógödrök szinte minden esetben a sírfolton belül helyezkedtek el, ez a tény arra utal, hogy a sírrablások a temetkezések felhagyása után nem sokkal történhettek. A sírmélység általában 1,5-2 méter között volt, a téglasírok a felszínhez közelebb helyezkedtek el. A csontvázak csaknem 50 %-ánál figyeltük meg a koponyatorzítás több változatát, férfiaknál és nőknél egyaránt. E nagy számú, több mint negyven, mesterségesen deformált koponya alapján a lelőhely a Kárpát-medence egyik legnagyobb torzított koponyás temetője. (16. tábla) A tárgytípusok nagyobb része nem alkalmas a pontosabb datálásra, ilyenek a hosszabb ideig használt tárgyak, például: a kétsoros csontfésű vagy a sokszöggombos végű fülbevaló. A pontosabban datálható tárgyak közül az V. század elejére keltezhető egy lófejekkel díszített púposhátú csontfésü töredéke, (75. tábla 4. kép) amely szórványként került elő. A hunkorszak jellegzetes ékszerei a néhány 33