Gaál Attila (szerk.): Tolna megye évszázadai a régészet tükrében. Válogatás az elmúlt tíz év ásatási anyagából (Szekszárd, 2001)

I. szekszárdi Duna-hídhoz vezető S-ö gyorsforgalmi út feltárásai és más leletmentések - Gaál Attila: Késő vaskori sír az S-9 út területéről (10–11. tábla)

Gaál Attila Késő vaskori sír az S-9-es út területéről (10-11. tábla) A Kr.e. IV. századi nagy kelta térhódítást megelőző évszázadokban a DélDunántúl - így feltárásunk térsége is - a pannon-illyr népességű Hallstatt kultúra fennhatósága alá tartozott. Bár a Duna vonalát követve terjeszkedő kelták már feltehetően Kr.e. 400 tájékán elérték a folyó észak-déli folyásszakaszát, a déli területek őslakosainak ellenállása és más tényezők miatt e vidék meghódítására csak néhány évtized elmúltával került sor. A leendő útpálya egyik lehajtó ágának területéről, az úgynevezett S-9/I-II. lelőhelyről előkerült néhány vaskori sír e felettébb mozgalmas kor korai időszakának emlékanyagát őrizte meg. Sajnos csak részben, mert korabeli sírrablás, talajerózió és napjaink gépi talaj müvelése egyaránt sok kárt okoztak bennük. Halomsíros temetkezésre utaló körárkokat (két esetben), szórthamvasztásos sírokat, és csontvázas temetkezést egyaránt találtunk a területen. Ezek egy része annyira magasan, még a humuszban került elő, hogy sírfoltot egyáltalán nem is figyelhettünk meg. Sajnos a vaskor időszakára tehető sírok közül csak keveset tárhattunk fel, mert az egykori temető az észak-déli irányú felhajtó sáv nyugati szélénél került elő, s így a sírok nagy többsége feltehetően a felhasználásra nem kerülő részen van. Kiállításunkban a legszebb tárgyakat tartalmazó 11/58. sz. sír rekonstrukcióját mutatjuk be. Ez a sír is viszonylag magasan került elő. Tájolása Ny-K (arccal kelet felé), s csak csekély távolságra volt az erősen megroncsolt, teljesen ellentétes tájolású, de ugyancsak vaskori (vas kés és kék üveggyöngy mellékletes) II./66. sz. sírtól. A sír helyzete és feltárása A sírt a nyeséskor barna színű sírfolt jelezte, melynek felületén már ekkor jóval a csontváz felett fekvő - bronz övpálcát találtunk. Ugyanakkor sírfolt közepénél a föld erősen kevert volt, és utólagos beásás nyomai látszottak, mely később korabeli sírrablás aknájának bizonyult. A rablásra utalt az is, hogy a bokánál, magasan a csontok szintje felett egy újabb övpálca került elő. Ugyanakkor szinte a sír minden részéről kék, zöldeskék és sárgásfehér színű üvegpaszta-gyöngyöket találtunk. Fémkereső műszerrel kimutatható volt, hogy a mintegy 130 cm hosszú csontváz medencei részénél nagyobb tömegű fémanyag van, várhatón egy bronz öv további darabjai. A feltárás során valóban napvilágra került egy barna szervesanyag maradványba (bőr?) ágyazódott, széles bronzpálcákból álló un. asztragalosz öv, melynek pálcamérete azonos volt a két korábbi darab méretével. (10. tábla) A feltehetően termetes felnőtt derekára készült, mintegy 132 cm 27